2. Ismerkedések

"Emlékszem a fekete égre
A villámokra körülöttem
Emlékszem minden egyes villanásra
Ahogy az idő kezdett elmosódni
Mint egy ijesztő jel
Hogy a sors végül rám talál"
                                              (Linkin Park)


Blake Zemon

Miután kivittem a rongyot és szereztem, valami fásli szerűséget visszamentem Serha-hoz. Egyből kikapta a kezemből a rongyot és elkezdte letörölni a vért, Darcy kezéről. Én csak álltam és figyeltem az eseményeket. A lány még csak meg sem mozdult, az arca teljesen békés volt, ahogy aludt, nem úgy mint, amikor megláttam a parkba. 

- Vajon mit akar ez jelenteni? - kérdezte Ser szemét továbbra sem véve le a kezéről.

- Nem tudom. - hazudtam, bár magam sem tudom miért. Serah könnyen meg sajnálja az embereket és a lelkén viseli a sorsukat. Nem hiányzott neki még egy megtört ember problémája. Bár már szerintem túl késő.

- Add azt ide. - nyúlt a kezemben lévő kötésért. Óvatosan elkezdte betekerni a csuklóját.

Amikor végzett elkezdte a combjait tapogatni.

- Hé Ser, mit csinálsz? - néztem rá zavarodottan. Nem is törődve furcsa hanglejtésemmel tovább fogdosta. 

- Emeld fel. - nézett fel rám, mire én kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm. 

- Megnézem van e nála valami, amivel kideríthetjük a lakcímét. Ugye nem akartad itt hagyni? - nézett rám dühösen. Igazából az volt a tervem. Nagy sóhaj kíséretében oda sétáltam és felemeltem, hogy Serah átnézze a farzsebét.

- Ahh semmi. - nézett rám szomorúan, míg én továbbra is magamhoz szorítva tartottam az alvó lányt. - Haza kell vinnünk. 

- Éreztem, hogy ez lesz. - mondtam gúnyosan. 

- Blake ennek a lánynak segítségre van szüksége. 

- Értettem Teréz anya. - tudtam, hogy nincs értelme ellenkezni. Felkaptam a lányt és elindultunk a Jip felé.

- Nocsak, nocsak. - állt meg előttem Col fülig érő mosollyal, majd mellé állt hasonmása is.

- Sikerült, halálra kefélned szegényt? 

- Ez meg ki? - kérdezte Rose cseppet sem kedvesen. 

- Haza visszük. - állt meg mellettem Serah.

- Mármint, hozzá haza? - kezdte Dick, majd Col folytatta. - Vagy hozzánk haza?

- Hozzánk haza. - Davre pillantott. - Ugye nem bánod? 

- Ser tudod, hogy nem kell megkérdezned, kit viszel oda. - válaszolta Dave miközben nyitotta az ajtót. - De most már megyünk ugye?

Mivel a Jip öt személyes volt, a lány végig az ölemben ült az ikrek pedig hátul a tágas csomag térben. Rose arcán látszott, hogy nagyon nem tetszik neki a dolog, hogy Serah egy másik lányt, hoz közénk. 

- Nálunk fog aludni stip-stop! - szólalt meg Dick. 

- Elliott lehet igényt tart majd rá. - húzta az agyát Kieth.

- Miért nem rakjuk ki az útszélére? Valaki csak elviszi.

- Ugyan bébi, ne legyél ilyen kegyetlen. - nyomott egy puszit Rose homlokára.

- Nálam fog aludni és nem rakjuk ki. - zárta le a témát Serah.

Lenéztem a kezemben lévő lányra, aki most nem is érzékelte a körülötte lévő eseményeket, csak halkan szuszogott. Jól ki volt ütve. Lehet mégis be kellett volna neki mutatkoznom, mert van egy olyan érzésem nem most látom utoljára.

Darcy Bloom

Édes illat. Ez volt az első, amit érzékelni tudtam. Lassan kinyitottam a szemem és egy sötét szobába voltam. Ahogy felkeltem fájdalom hasított a fejembe. Kikászálódtam a számomra ismeretlen ágyból és az ablakhoz sétáltam, hogy elhúzzam a sötétítő függönyöket. Az éles fénytől hunyorogva néztem ki az ablakon. Ismerős volt a hely, de most sehogy nem tudtam azon gondolkodni, hol vagyok. Valami olyan furcsa volt. Lenéztem a kezemre és láttam, hogy körül van tekerve valami fehér ronggyal. Letekertem és kikerekedett szemekkel bámultam a kezemen a hegeket. Gyorsan visszakötöttem. Nem is emlékszem, hogy ezt csináltam volna. Hol lehetek? 

Elindultam az ajtó felé, hogy kiderítsem. Ahogy kinyitottam majdnem nekimentem egy vörös hajú lánynak. Egy hatalmas mosoly terült szét az arcán, ahogy meglátott.

- Hát felkeltél? - megfogta a kezem és elkezdett húzni, valahova. - Csináltam neked teát és sütit. - megálltunk a konyhába taszigált és leültetett egy székre. Elég furcsán nézhettem rá mert egyből a fejéhez kapott.

- Ó ne haragudj. - mosolyodott el. - A nevem Serah Zemera. - nyújtotta felém a kezét. 

- Darcy Bloom. - mondtam félénken és már nyújtottam volna a kezem, de eszembe jutott a kötés és visszahúztam.

- Én nem ítéllek el. - ajkáról eltűnt a mosoly és most olyan komolynak tűnt. - Mindenkinek vannak rossz pillanatai. -nem tudtam mit válaszolni. Azt se tudtam, hogy kerültem ide. Eléggé zavart ez a helyzet és minél előbb ki akartam innen jutni, hogy haza mehessek. 

- Hál istennek Blake épp arra járt és...- bevillant egy pillanatra a tegnap este. Ott volt az a srác. Ő lehetett Blake? - aztán nem találtunk semmit nálad, amivel kideríthettük volna hol laksz. A telefonod, sem volt nálad, hogy felhívhassuk a szüleidet. - mintha újból kést döftek volna a szívembe, a szüleim említése hallatán. Éreztem, hogy könnyek szúrják a szememet, de nem akarom még jobban megalázni magam ezelőtt a lány előtt és csak bólintottam. 

- Ó és hoztam neked fájdalomcsillapítót meg ott egy pohár víz az asztalon. - arcához mintha hozzá tartozott volna az állandó mosoly. Nagyon szép volt és nem értem miért ilyen kedves, hiszen nem is ismer.

- Miért vagy velem ilyen kedves? - az asztal bámultam és halkan beszéltem. 

- Mert...amikor én voltam kilátástalan helyzetbe, mellettem is volt valaki, aki segített. - felnéztem rá és mély együtt érzést láttam a tekintetében. 

- Szép tőled, hogy segíteni próbálsz, de az én helyzetem reménytelen és nem hinném, hogy valaha is kigyógyulok a gyászból. Nem hinném, hogy megértenél.

- Szeretnéd elmesélni? - ült le mellém és egy megnyugtató mosolyt küldött felém. Amikor nem válaszoltam megszólalt. 

- 3 évvel ezelőtt...- hallottam, hogy nagy levegőt vesz. - Édesanyám furán kezdett viselkedni. Először csak azt hittem, hogy a stressztől van, ami a munkahelyén éri, vagy a rengeteg számlától, de mindig magában beszélt. Először nem is tulajdonítottam neki nagy ügyet, hisz mindenki beszél magában. - egy pillanatra megállt, láttam rajta, hogy fáj visszaemlékezni. - Mindig is egy kedves ember volt, elsősorban nagyszerű anya, tiszta szívemből szeretem. Egy idő után egyre több foltot vettem rajta észre és elfelejtett dolgokat, nem emlékezett arra sem, hogy szerezte a sebeket. Egy nap, amikor haza mentem a tükör előtt állt és ollóval a kezében elkezdte vágdosni az arcát és a tükörképével ordibált. Ahogy észre vett, nem emberi módon elkezdett vigyorogni, és nekem esett. - alig hittem a fülemnek. Azt hiszem nagyon is jól tudja, mi a fájdalom. Egy ideig csak bámult maga elé.

- Sajnálom, ami anyukáddal történt. Kiderült mi volt a baja?

- Egyszerűen, csak elment az esze és fogalmam sincs mi lehetett az oka és már nem is fogom megtudni, mert már fel sem ismer. 

- Hol van most?

- Elmegyógyintézetben. Már  két éve nem láttam. Még most is tiszta szívemből szeretem, de nem bírom őt így látni. - egy könnycsepp hullott le az arcáról.

- Mi van édesapáddal? - egyből láttam, hogy megkeményednek a vonásai, és elönti a tekintetét a düh. 

- Nem tudom. De remélem, hogy kínok közt vergődik valahol az az alkoholista görény. - hirtelen felkapta a fejét és a szemembe nézett és a legelbűvölőbb mosolyát ragasztotta magára.
- Már megbirkóztam vele, és elfogadtam olyannak az életem, amilyen és tudom lehetek boldog. Ha elmondod mi bánt...- nem tudta befejezni a mondatát mert kivágódott a bejárati ajtó és egy fekete hajú orr piercing-es srác lépett be.
- Azt hallottam, hazahoztál valakit Gyönyörűm. - egyből találkozott a tekintetünk és belepirultam, ahogy végig nézett rajtam és végig nyalta az ajkát és hümmögött. - Szervusz Drágám, a nevem Elliott - megfogta a kezem, hogy leheljen rá egy apró csókot. - De szólíts csak a Végzetednek. - kacsintott rám.
- Jézusom, Elliott ez meg milyen csajozós szöveg? Nagyon gáz vagy ember. - ismét az ajtóra pillantottam és egy szintén sötét hajú szálkás srác jött be, akinek a karja teli voltak tetoválással.
- Épp beszélgetünk ha nem zavarna! - csapott az asztalra Serah és felállt.
- Nem zavar. - ez már túl sok ember volt egyszerre. És azt hiszem kezd romlani a látásom, mert kettőt láttam belőle. Oda sétáltak és egyikük lehajolt és már zavarba ejtően közel hajolt az arcomhoz, de csak a szemembe bámult.
- Hát Col...egyikünk sem nyert. Szürke. - ez meg miről beszél?
- Vigyázz, hagy nézzem! - lökte félre a másikat és most ő is ugyan úgy bámult.
- A francba, hát ez buktuk.
- Miről beszéltek? - kérdezte a piercinges srác.
- Fogadtunk 20 rugóban, hogy milyen színű a szeme, de egyik se jött be.
- Darcy ők az ikrek Colin és Dick. A tetkós srác, Kieth.
- Hali. - intett felém Kieth.
- Mondd csak. - kezdte Colin vagy Dick. Fogalmam sem volt. Közel jött és a mellettem lévő székre ült, aztán átkarolta a nyakam. - Volt már részed édes hármasban? - húzogatta a szemöldökét.
- Ne is foglalkozz ezekkel az idiótákkal Drágám. Velem sokkal jobban jársz.
- Na húzzatok kifelé! - mutatott az ajtóra Serah.
- Hú süti! - nyúlt a tányér felé az egyik iker, de Serah rácsapott a kezére.
- Az nem a tiéd!
- Olyan gonosz vagy Ser. - simogatta a kezét sértődött arccal. Éreztem, hogy a mosoly próbál érvényesülni az ajkaimon. Észre se vettem, de a fejfájásom, magától elmúlt.
- Reggelt! Senkit nem találtam otthon, és láttam, hogy nyitva van az ajtó szóval, akkor itt kajálunk. - tett le egy csomó szatyrot az asztalra egy nagyon helyes srác. - az ikrek egyből nyakig benne voltak a szatyrokba és kutattak.
- Ó szia. Örülök, hogy végre úgy találkozunk, hogy ébren vagy. - nevetett fel én meg csak mosolyogtam erre a tökéletes pasira. - Dave vagyok. - fogta meg a kezem, de ez nem kéz fogás volt, hanem csak tenyerébe zárta a kezem és játékosan megrázta.
- Darcy. - válaszoltam neki.
- Szólok Rose-nak, hogy itt vagyunk. - szólalt meg a tetkós srác és kiment.
- Én meg elszaladok, Blake-ért. - szólt a piercinges.
- Akkor én meg elegyek Piriért, a kenyérpirítóért. - szólalt meg komoly fejjel az egyik szöszi egy zacskó kenyérrel a kezébe és eltűnt.
- Hé hozd csak azt vissza! - szalad utána a másik szőke fej. Azt vettem észre, hogy már nem is szorongok, annyira, hogy itt kell lennem ezek közt az emberek között és úgy tűnt, csak Serah tudott a vágásokról a kezemen, mert egyikük sem bámulta vagy ilyesmi. Vagy csak udvariasságból nem mondtak semmit.
- Reggelt. - morogta egy női hang. Egy nagyon szép sötét bőrű göndör hajú lány sétált be a tetkós oldalán. Ő lehetett Rose. Egy pillantásra sem méltatva leült az asztalhoz.
- Rose, ő itt...- kezdte Dave.
- Nem érdekel, hogy kicsoda ő. - most felnézett rám és tekintetét az enyémbe fúrta. - Minek kell ilyen jött menteket ide hozni.
- Rose! Ez Serah lakása azt hoz ide, akit akar. - szólt rá szigorúan Dave.
- Jó, akkor holnap elhozok ide pár drogost meg alkoholistát. - mondta gúnyosan Rose.
- Darcy nem drogos! - szólt közbe Serah.
- Az lehet. De megkérdezhetem, hogy miért van bekötve a keze? Hmm? - könyökölt az asztalra és tenyerével tartotta az arcát miközben undokan mosolygott. Összeszorult a gyomrom, azt hittem menten elhányom magam, ahogy minden szem rám szegeződött.
- Én... - hebegtem.
- Az én hibám. - jött egy férfias hang az ajtóból, mire mindenki arra kapta a fejét. A tegnapi srác. Most, hogy jobban megnézem elég jól nézett ki sőt. De most nem igazán tudtam erre gondolni mert még mindig pattanásig feszültek az idegeim.  A többiek nem láthatták, de egy kérdő pillantást vetettem felé.
- Tegnap, amikor találkoztunk félre értette a szándékaimat. Azt hitte meg akarom erőszakolni, meg ugye volt bennem egy kis alkohol és tudjátok olyankor kicsit nyomulósabb vagyok. - erre a két lány egyszerre nyögött egy " hát igen"- t a fiúk meg csak felnevettek. - Na szóval, nekem esett és elkezdett ütögetni, amíg én próbáltam elmagyarázni, hogy nem bántom, és hátra csavartam a csuklóját. Ezért van bekötve. Meghúzódott. - nézett a göndör hajú lányra szúrós tekintettel. - Rose. - Rose csak durcásan vissza fordult és egy joghurt után nyúlt, de előttem még vetett rám egy gyilkos pillantást.
Nagyon hálás voltam ezért a srácnak. Blaknek. Leült velem szembe és egy félmosollyal nyugtázta, hogy minden rendben. Visszamosolyogtam. Egy plusz széket oda kellett húzni az asztalhoz, de az ikreknek még így sem jutott hely ezért a pultra ültek és ott reggeliztek. Igaz már majdnem dél volt.
- Ti mind szomszédok vagytok? - kérdeztem halkan miközben beleittam a teás bögrébe.
- Ja, igazából ez az egész lépcsőház a miénk. - mondta az egyik iker.
- Akarod mondani Dave-é. - lökte meg a könyökével a testvére. Rá pillantottam az említett személyre, aki csak mosolygott. - Mi csak élősködünk rajta.
- Hát ti ketten biztos. - mondta Dave, de biztos voltam benne, hogy nem komolyan gondolja.
- Az egész? - kérdeztem csodálkozva. Nem lehet egy olcsó dolog.
- Hát, ja. Apám úgy gondolja, hogy kötelessége, minden hónapban felturbózni a bankszámlámat, hogy ne mondhassam rá, hogy egy szar szülő. Pedig attól még az. - dobott egy mogyorót a szájába, a mondat végén. Nem látszott rajta, hogy bánja a dolgot.
- Mesélsz magadról Szépségem? - kérdezte Elliott.
- Nincs mit mondanom. Tök átlagos vagyok. - végig az üres virágos tányért bámultam zavaromban.
- Én ezt nem így látom. - mondta kéjes hangon.
- Tényleg Casanova a tegnapi csaj elment már, vagy még mindig az ágyadban fekszik? - kérdezte Dave, mire Elliott csak kacsintott.
- Hé nem megyünk ki a jövőhétre, a várba? - kérdezte Kieth.
- Tőlem mehetünk, már úgy is rég voltunk. - mondta Dave, miközben felállt, hogy kivigye a tányérját.
- Király! - ugrott le a pultról az ikrek egyike.
- Te is jössz Darcy? - nézett rám hatalmas szemekkel a másik.
- Nem én, már így is sokáig voltam. - álltam fel. - Sajnálom, hogy gondotokra voltam. Köszönök mindent.
- Ugyan semmiség. - legyintett Serah. - De tényleg menned kell? - szomorodott el.
- Igen.
- Én majd... - kezdte Elliott.
- Haza viszlek. - jött vissza Dave.
- Cseszd meg Dave! - mondta durcásan, erre Dave csak egy gúnyos mosolyt küldött felé és felkapta a slusszkulcsot az asztalról, amit még érkezésekor hagyott ott.
- Még egyszer köszönök mindent. - szemem elsősorban Serah-t és Blake-et célozta meg.
- Kikísérlek- pattant fel Serah.
- Sziasztok. - köszöntem el, és meglepetésemre az ikrek két oldalról átöleltek. Elliott csak kacsintott, Kieth intett míg Rose még csak egy pillantásra sem méltatott.
A lépcsőházban a falakon gyönyörű és egyben nagyon bonyolult festmények voltak. Alig bírtam, hogy ne álljak le jobban szemügyre venni őket. Ha jól láttam, három emeletes volt az épület és Serah pont középen volt. A földszinten kinyílt az egyik ajtó és egy húszas évei vége felé járó szőke nő lépett ki elénk.
- Ó sziasztok. - tűrte a füle mögé az egyik tincsét és elmosolyodott. Mind visszaköszöntünk és követett minket kifelé, majd elsétált a jobb irányba.
- Figyelj Darcy, ha bármi problémád van - megfogta a kezem és valami papírt nyomott bele. - csak hívj fel. Tényleg. - nézett rám komolyan, majd meglepetésemre megölelt. Fura volt, hisz szinte nem is ismertük egymást, de azért visszaöleltem.
- Rendben. Köszönöm. Szia Serah.
- Szia Darcy.  - beszálltam a kocsiba. Az egész út alatt csak, annyit beszéltünk, hogy jobbra, most balra, egyszóval csak navigáltam ő meg kérdezett, hogy most merre. Amikor megérkeztünk neki is köszönetet mondtam és elbúcsúztam. Megvártam míg elhajt aztán elindultam az ajtó felé. Az ajtó nyitva volt, és amikor beléptem egy hatalmas csattanástól csengett a fülem és egy pillanat múlva már forgott is velem a világ.

1. Kapcsold ki

"Nem akarom, hogy a világ meglásson
Mert nem hiszem, hogy megértenének
Minden azért van, hogy végül összetörjön
Csak azt akarom, hogy tudd, ki vagyok..."

- Kapcsold ki. - ezt a két szót ismételgettem. Azt már nem tudom, hogy hangosan is kimondtam e vagy csak magamban. A whisky-s üveg darabokban volt szétszórva előttem, miután megittam az egészet. A könnyek teljesen elhomályosították a szemem miközben felvettem egy nagyobb darab üveget és hagytam kicsúszni a kezemből, hogy a tenyeremet felhasítsa és szabadon folyhasson belőle a vér. Mintha meg sem éreztem volna. Megismételtem. Lehet kezdtem megőrülni mert elkezdtem nevetni, majd lassacskán ismét elszorult a torkom és feltört belőle a hangos zokogás.
- Hé! - felnéztem a hang irányába, de abban a pillanatban megszédültem és a felhúzott térdemre ejtettem a fejem. Két erős kéz fogta meg az egyik vállamat aztán egy durva mozdulttal megfogta az állam és kényszerített, hogy rá nézzek. Abban a pillanatban elkapott a hányinger és neki még épp idejében sikerült felpattannia, így nem hánytam le.
- Baszd meg! - motyogta magában. Miután úgy éreztem mindent kiadtam magamból fáradtan lefeküdtem a fűben, és nagyon reméltem, hogy nem abba, amit az előbb ürítettem ki a gyomromból.
- Figyelj, nem épp nyerő ötlet itt hemperegni. - fogta meg a karom. - A kurva életbe. - láttam a meglepődést az arcán, amikor meglátta a véres kezem.
- Hagyj békén! - rántottam ki a kezemet az övéből. - Takarodj te faszfej!
- Nem kell kétszer mondani. Idióta picsa. - szinte köpte a szavakat, amiktől ismét rám tört a sírás. A fájdalom nem akart csillapodni a mellkasomban, amikor megláttam, hogy elindul.
- Nem megy. - a hangom erőtlen volt, de meghallotta és megállt, de nem nézett rám. - Nem tudom kikapcsolni. - most már ismét engem nézett. Biztosan szánalmas látványt nyújthattam a földön fekve.
- Micsodát? - kérdezte továbbra is barátságtalanul.
- Nem tudom. Nem sikerül. - visszasétált és letérdelt elém majd megfogta a karom és felültetett. A hátamat nekitámasztva a fának.
- Mit nem tudsz kikapcsolni? - nézett a szemeimben és láttam benne a az őszinte kíváncsiságot.
- Az érzéseimet. - suttogtam. Egy ideig csak bámult, míg én továbbra is csendesen sírtam.
Lenézett maga elé mintha gondolkodna valamin majd egy hatalmas sóhaj kíséretében visszanézett rám.
- Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. - a hónaljam alá nyúlt és talpra állított, utána azt hittem elesek, de csak a térdhajlatom alá nyúlt és minden erőlködés nélkül felkapott majd elindult velem ki a parkból. Egyik kezemmel a nyakában kapaszkodtam és próbáltam nem le nézni mert elkapott tőle a hányinger, úgyhogy inkább a nyakát kezdtem el tanulmányozni.
- Hova viszel? - semmi válasz. - Nem mehetnénk kicsit lassabban? -  kezem a szám elé szorítottam, mire felém kapta ijedt tekintetét. Lassított.
- Mi a neved? - ahogy beszélt éreztem, hogy rezeg a mellkasa.
- Darcy. - mondtam halkan. - És a tiéd?
- Nem fontos úgy sem látjuk többet egymást, és amúgy sem hiszem, hogy emlékeznél rá holnap reggel.
- Akkor te miért akartad tudni az enyémet? - kérdeztem álmosan és egy hatalmasat ásítottam. Csak mosolygott. Aztán szép lassacskán elringattak a léptei ennek a goromba idegennek.

Serah Zemera

- Serah nem láttad Blaket? Már ideje lenne menni. - jött utánunk Dave a parkolóba. 

- Fogalmam sincs. - na jó talán sejtem. Nagyon összemelegedett bent egy kis szöszivel, most is biztos egymást boldogítják valahol. 

- Szerintem épp azt a ribancot kúrja a budiba. - mondta ki Rose hangosan, amit gondoltam. Rose és Kieth egymás mellett álltak a Jip-nek dőlve. 

- Az előbb voltam vécén és a hangok alapján nem ők vannak bent. - vigyorodott el perverzen Kieth, mire Rose belekönyökölt az oldalába. Erre Kieth hangosan felnevetett és magához húzta a lányt, hogy megcsókolja. 

- Nyugi bébi. 

- Az ikerek? - kérdeztem Davet, aki épp most rakott egy szál cigit a szájába.

- Még bent biliárdoznak. Szolnál nekik, hogy lassan indulunk? - gyújtotta meg a cigit és megkönnyebbülten fújta ki a füstöt, mint aki már hetek óta nem gyújtott volna rá, pedig kb 10 perce volt neki az utolsó.

- Ahaaa. - forgattam meg a szemem és elindultam az ajtó felé. A banda, akik miatt jöttünk már rég elment, és most valami idős vörös hajú nő próbálta szerintem még magával is elhitetni, hogy van hangja. Hátramentem a biliárd asztalokhoz, ahol megláttam a két idiótát. 

- És egy újabb gyönyörű gól!!! - üvöltött Dick két kezét a magasba emelve.

- Francokat! Csalsz, valld be te görény! - állt fel az eddig valamiért guggoló Colin, aki nem látta, hogy Dick kézzel löki be a golyót. 

- Ez színtiszta tehetség barátom. Sajnos ebből csak az egyikünknek jutott. - dörgölte meg a körmeit a felsőjébe Dick miközben beszélt. Arra viszont nem számított, hogy Colin átmászik az asztalon és ráugrik. Mind a ketten a földön kötöttek ki és Col elkezdte fojtogatni a nevető Dicket. Láttam, hogy egy biztonsági elindul feléjük. 

- Hagyd csak. - állítottam meg a nagydarab férfit. - Majd én elintézem. - mosolyogtam biztatóan. Erre csak vállat vont és elindult vissza a színpad széléhez. 

- Colin! Dick! Fejezzétek be, megyünk! - léptem melléjük és mind a kettő vigyorogva nézett fel rám. 

- Igenis! - pattant fel Col és szalutált, majd Dick is követte a példáját. 

- Nyomás. - biccentettem a fejemmel az ajtó felé. Mind a ketten átkarolták a nyakamat és elindultunk a többiekhez.
- Nem láttátok valahol Blaket? - hirtelen megálltak és velük együtt én is.  Col hátulról átölelt míg Dick halál komoly fejjel elém állt és két tenyere közé fogta az arcom.
- Serah, neked nem Blake kell. Hidd el mi kétszeresen ki tudjuk elégíteni a vágyaidat. - sejthettem volna...
- Idióták. - és már mentem is tovább, amikor hátra néztem láttam, hogy mind a kettő vigyorog, erre csak a fejemet csóváltam, de én is mosolyogtam. A parkolóba már messziről hallottam Dave háborgását, ami mosolyra késztette a szám.
- A faszom ki van Elliottal, hogy mindig lelép és egy kocsiba kell nyomorognunk. - rúgott egyet a kocsigumiba. Elliott, Dave unokatestvére, aki előszeretettel cipelte az ágyába az akár nála kétszer idősebb nőket. Különös egy kis társaság voltunk mi az már biztos. Viszont mindig ott vagyunk egymásnak. Egy család vagyunk. Mindenkinek megvan a maga saját története. Teljes szívemből szeretem ezeket az embereket. És végre megláttam a család elveszett báránykáját, amint a parkoló lámpája alá ért és megállt. A szemem azonnal a kezében lévő lányra tapadt. A többiek még nem vették észre. Blake a fejével intett, hogy menjek oda. Szó nélkül odasiettem.
- Ő meg ki? - kérdeztem miközben elindultunk egy padhoz. A lány keze csupa vér volt és valami karcolva volt a csuklójára, de a sok vértől nem tudtam kivenni. - Ugye nem? - kérdeztem félve.
- Csak alszik. - fektette le óvatosan a padra. Észre se vettem, hogy eddig visszatartottam a levegőt.
- Mi történt? - kérdeztem továbbra sem véve le a szemem az alvó lányról.
- A parkban találtam. - válaszolta röviden. - Hozok vizes ruhát a kezére. - indult volna el, de meg fogtam a karját.
- Ne mondj semmit róla többieknek. Én sem örülnék neki, ha ilyen állapotban látnának. - csak bólintott és már el is tűnt.
Szegény lány. Leguggoltam elé és kisöpörtem a szeméből egy hajtincset. Véres keze lelógott a padról. Jobban megnéztem és mintha valami írás lett volna a bőrébe karcolva. Tenyeremmel letöröltem a vért a karjáról és a karcolásokból tisztán ki tudtam olvasni. "Kapcsold ki"