7. Megmentő?

"Egy éjszaka egy visszhangzó kiáltás,

A csend hangosabb mint korábban, 

Egy vércsepp a padlón,

Hideg szél tör be az ajtómon át..."

(Tokio Hotel)

Ahogy számítottam rá a csütörtöki matek dolgozatom karó lett. Előre félek, az előző félév még meg volt kettes, de ha még több egyest begyűjtök fel fogják hívni Mattet és annak nagyon nem lenne jó vége. Nagyon rosszul hazudok és félek mi lesz ha rákérdez kaptam e jegyet. Az egész úton, amíg hazafelé tartottam ezen járt az agyam. Direkt gyalog mentem, hogy így is tovább késleltessem a találkozást.

Szerencsémre, amikor haza értem nem volt rossz passzban és csak annyit kérdezett mi volt a suliba én meg csak egy "semmi különössel" megúsztam.

A nap további részében megfőztem, és megtanultam holnapra. Pont, amikor becsuktam a biosz könyvem hallottam, hogy valaki csenget. Már indultam is, de ahogy leszálltam az ágyról ráléptem valamire és elvágódtam. Igen ez nagyon rám vall. Felpattantam és elindultam lefelé, de megtorpantam, amikor meghallottam lentről a beszélgetést. 

- Te meg ki vagy? - kérdezte Matt, én meg még továbbra sem mertem lemenni megnézzem ki az. 

- Blake Zemon. Te Darcy bátyja vagy? - majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Ne kérlek, ne csináld...

- Semmi közöd hozzá. Mi a faszt akarsz tőle? - kérdezte bunkón a testvérem. 

- Igazából a szüleivel akarok beszélni, szólnál nekik? - Matt undorítóan elkezdett nevetni.

- Erről lekéstél barátocskám. 

- Miért is? - összeszorult a torkom, és éreztem, hogy egy könny pereg le az arcomon. 

- Mert már nem élnek. Ha megbocsátasz. - hallottam, ahogy az ajtó megnyikordul. - Ja, és Darcy-t kurvára felejtsd el, ne menj a közelébe mert kiheréllek megértetted? - az ajtó egy hatalmas durranással bevágódott. Gyorsan vissza szaladtam a szobámba és az ablakhoz mentem. 

Blake még mindig az ajtó előtt állt.

Az arcát nem láttam, de azt igen, hogy mind két keze ökölbe van szorulva. Aztán láttam, ahogy elindul az autója felé, de mielőtt beszállt volna felnézett, én meg gyorsan elbújtam. Remélem nem vett észre. Pár pillanat múlva hallottam, hogy elhajt.

Ami ez után következett...Hallottam, ahogy a lábát minden egyes lépésnél erőteljesen oda üti a lécsőhöz. Már nem volt elég időm,  hogy bezárjam az ajtót, úgyhogy gyorsan bebújtam a gardróba. 

- Darcy! - kiabált, amikor kivágta a szobám ajtaját. A kezemet a szám elé tettem, és imádkoztam, hogy elmenjen bár tudtam nem fog. - Darcy gyere elő, nem foglak bántani csak beszélgetni szeretnék. Rosszabb lesz, ha nem jössz elő. - hallottam, ahogy a szobámba köröz. Felsikoltottam, amikor hirtelen kinyílt a gardrób ajtaja és a hajamnál fogva ráncigált elő belőle.
 - Engedj el! - kiabáltam.

- Ki volt ez a faszkalap itt az előbb? Hm? - hajamat húzva kényszerített, hogy a szemébe nézzek. 

- Nem tudom miről beszélsz! - egy gyenge próbálkozás volt, de amennyire tőlem telt sípcsonton rúgtam, amiből az lett, hogy felidegesítettem és a gyomromba térdelt. Elengedte a hajam, ahogy a földre estem. Alig kaptam levegőt.

- Meséltél neki róla, hogy bánt az a csúnya nagy tesó? - mondta cinikusan és egy nagyot lendítve a lábán most a mellkasomat vette célba. Hangosan felnyögtem és próbáltam minél kisebbre össze húzni magam. 

- Gyűlöllek. - suttogtam. 

- Hogy mi? - ismét belemarkolt a hajamba és talpra ráncigált. - Mondd még egyszer Darcy! - üvöltött az arcomba én meg csak bámultam a könnyeimen keresztül. Éles fájdalom hasított a fejembe, amikor egy hatalmas lökéssel belevágta a fejemet a falba. - Miattad haltak meg. - köpte. - Te rohadt kis ribanc! - szánakozóan rám nézett majd elengedett én meg térdre estem és halkan zokogtam. Végre meghallottam, hogy becsukódik az ajtó. 

Órákig csak ültem és bámultam magam elé. Miért? Miért nem halhattam meg velük együtt? Ahogy próbáltam felállni újból és újból bele nyilalt a fájdalom az egész testembe. Valahogy sikerült kikászálódnom a fürdőszobáig, leültem a kád szélére és megnyitottam a hideg vizet. Miközben vártam, hogy megteljen a kád egy kósza pillantást vetettem a tükörbe. Egy szép kis lila folt éktelenkedett a szemem alatt. A szám felszakadt. Ráharaptam, amikor belevágta a fejemet a falba. Undorodom saját magamtól. Elkaptam a tekintetem és elkezdtem levetkőzni. Már nem is mertem ránézni a többi testrészemre, úgyhogy inkább csak beültem a jéghideg vízbe. A fogaim megállíthatatlanul vacogtak, de jól esett ez a hideg. Ez a fagy ami, most körül ölel tökéletes mása, annak ami most bennem van. Lebuktam a víz alá és a alóla bámultam a csempézett falat. Eljátszottam a gondolattal milyen lenne megfulladni. De az a gyenge tudatalattim nem hagyta, hogy megtegyem, azt amire mindennél jobban vágytam. A fürdésem hosszúra nyúlt és amikor kimentem már sötétbe borult az egész lakás. Hál istennek elment. Bementem a szobába felvettem a hálóingem és a hatalmas ablakomhoz sétáltam. Kinyitottam és hagytam, hogy a szél teljesen átfújjon. Vissza sétáltam az ágyamhoz és belefeküdtem a jól eső puhaságába.

***

- Miss Bloom, jól van? - kérdezte Mrs Helman, a francia tanárom. - Nagyon sápadt.

- Igen. Nincs semmi baj. - próbáltam megmutatni neki a tőlem telhető legszebb mosolyomat. Egész nap a hányinger kerülgetett. 

A francia volt az utolsó órám, de bár lenne még. Rettegek a saját otthonomban. Serah ma többször is sms-ezett, de egyre sem válaszoltam, még Elliott is hívott, úgyhogy inkább kikapcsoltam a mobilom. Nem akarom, hogy így lássanak.  A foltot a szemem alól nagyjából eltüntettem alapozóval, de még így is rákérdeztek páran mi történt. A számmal nem tudtam mit kezdeni, az elkezdett varrasodni. Összerezzentem a csengő berregő hangjára. Mindenki a teremben vidáman indult el haza, örültek, hogy vége van a tanításoknak. Csak én voltam az akinek az "otthon" szó egyenlő volt a pokollal. 

A folyosókon úgy mentem végig akár egy élőhalott, és néha néha muszáj volt megállnom annyira szédültem. Szinte folyamatosan csak a "sajnálom" szót hajtogattam, annyiszor mentem neki az embereknek. Végül sikerült elérnem a fő kaput, ahogy kiértem azt hittem kihúzzák a lábam alól a talajt. Mit keres itt? A matt fekete chevrolett-nek dőlve várt. Amint meglátott elindult felém, én meg próbáltam úgy tenni mintha nem venném észre és elindultam a másik irányba. 

- Darcy! - szólt utánam, de nem fordultam meg csak kapkodtam a lábaimat egymás után. Egyre jobban szédültem és egy pillanat múlva már azt vettem észre, hogy a föld egyre közelebb kerül hozzám, de végül mégsem éreztem a becsapódást. Tudom, hogy ő volt az. Blake. 

- Istenem Darcy tűz forró vagy. - tapogatta meg az arcomat kétségbeesetten. - Miért menekülsz előlem?

- Mit akarsz Blake? - kérdeztem miközben még mindig a karjai közt tartott. 

- Gyere a kocsiba megbeszéljük. Te vacogsz. - már terelgetett is volna a kocsi felé, de még összeszedtem a maradék erőmet és megállítottam. 

- Nem megyek Blake. Miért jöttél ide? - láttam az arcán, hogy nagyon nem tetszik neki az ellenkezésem, de egyáltalán nem érdekelt. 

- Nem engedlek vissza oda. - miközben beszélt a homlokán kidagadt egy ér. - Hozzá. - teli volt a hangja undorral, ahogy ezt az utolsó szót kiejtette. 

- Csakhogy ezt nem te döntöd el. - azzal a lendülettel kitörtem a karjai közül és elindultam a buszmegálló felé. Sajnos a szabadságom nem tartott sokáig mert megragadta a csuklómat ezzel megállásra késztetve. 

- Nem érdekel mit akarsz, azt teszem, ami neked jó! Szóval vagy beszállsz a kocsiba magadtól, vagy én raklak bele! - biccentett a végén a fejével a kocsi felé. 

- Bekaphatod! - és már indultam is volna, de már csak azt vettem észre, hogy a levegőbe lógok. - Blake azonnal tegyél le! Ez ember rablás! 

Pár perccel később már a fűtött kocsiban utaztam és a rádiót hallgattam. 

- Elárulnád mi a terved? - néztem rá kérdően, amit ő nem láthatott mert az útra koncentrált. 

- Még nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nem engedlek többet a bátyád közelébe. 

- És elmondanád miért? Ő a bátyám, nem az a helyes, ha vele vagyok? - a normális embereknél az lenne.

- Mi történt az arcoddal? - nézett rám egy pillanatra. Egyből eltűnt a magabiztosságom, attól ahogy rám nézett. - Nem fogom engedni, hogy veled is ez történjen. - erre egyből felé kaptam a fejem, de az arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Semmi érzelmet. Veled is.

6. Segíteni próbálok

"Bámuld sok fényképed s fejedben képkockát
Növeld velük egészséges időd polcát
Tetovált emlékeid holt bőröd szúrják át
Amelyik érdemes volt megérte mind a mát..."

(Green Day)

Darcy Bloom

Hétfőn már ismét a suli padban ültem. Valahogy már hiányzott hisz ilyenkor sem kell Matt-el találkoznom, viszont nagyon egyedül érzem magam. A lemaradásomat pótoltam, amíg nem voltam, mivel megkértem az egyik osztálytársamat, hogy fényképezze le amit csináltak és küldje el. Viszont a matek...sehogy nem fogtam fel. Ráadásul nemsoká dogát írunk. Soha nem voltam jó matekos. Most is a táblára bambultam, de nem értettem egy kukkot sem. Próbáltam egy kicsit megdöntetni a fejem, hátha úgy lesz valami értelme, de semmi. 

Nagyon ugrottam a padban, amikor elkezdett rezegni a telefonom. Jött egy sms-em Serahtól.

~Szia!!!! Átjössz ma???? Már nem bírom elviselni a többieket! :D HIÁNYZOL!  Ja és bocs ha órán vagy ;)~

Feltűnés mentesen gyorsan bepötyögtem a választ.

~Még szép, hogy megyek mert már nagyon hiányzik a barátnőm!!! Mikor is láttuk egymást utoljára....? úgy 2 napja? xD~

Pár másodperc múlva jött a válasz.

~ 2 nap hosszú idő Bloom!! :D ~

- Rendben, akkor a dolgozat csütörtökön lesz mindenki készüljön! - fejezte be az órát épp csengő előtt Mr. Hugh. 

Most jut eszembe, hogy Ser biztos tud segíteni a matekba, hisz ezeket ő már tanulta.

~Kéne egy kis segítség a matekba....csütörtökön dolgozat és fogalmam sincs, hogy kezdjek neki bárminek is. :\~

Jött is a válasz.

~Megbeszélve ;)~

Még volt két irodalmam, amit nagy nehezen, de túléltem, és már rohantam is haza. Matt otthon tévézett, amikor megérkeztem és mondtam neki, hogy elmegyek a könyvtárba tanulni. Ez az egy hely az, amihez nincs kifogása mert, ha romlanak a jegyeim átadják másnak a gyámságot. Bár úgy lenne.
Gyorsan felmentem a szobámba átöltöztem kényelmesebb ruhába a farmert lecseréltem egy melegítőre az ingemet egy bő hosszú ujjú felsőre, aztán bedobáltam a matekcuccot egy válltáskába. Miután felvettem a cipőm és kabátom elköszöntem a bátyámtól és elindultam Serah-ékhoz.

***

- Végre már! - nyitott ajtót Ser hatalmas mosollyal az arcán. Vacogó foggal léptem be a lakásba. - Csináltam teát.
- Köszi. - vettem le a kabátom és felakasztottam a fogasra.
- Akkor tudsz segíteni a matekba? - ültem le az asztalhoz és a forró bögrén pihentettem a kezem.
- Én? - nevetett. - Épp, hogy átmentem belőle érettségin.
- De azt mondtad... - kezdtem bele kétségbeesetten.
- Azt mondtad kéne egy kis segítség. - mosolyodott el. - Én nem, de más tud segíteni. Idd meg a teát.
Úgy tettem, ahogy mondott és nagyon jól esett mert végre már nem éreztem azt, hogy mindenem jégcsapból van. Egy ideig még beszélgettünk, aztán felállt és kérte, hogy kövessem.
- Na ideje matekozni csajszi. - indult el az ajtó felé. Felkaptam a cuccom és követtem. A szemem kikerekedett, amikor észre vettem merre tart. A harmadikon Elliott és Blake lakása volt. Nagyon reménykedtem benne, hogy Elliott legyen a jó matekos, bár ennek nagyon kicsi az esélyét láttam, mégis reménykedtem. Lassú léptekkel követtem Serah-t fel a lépcsőn. Pechemre nem a piercinges srác ajtaja előtt álltunk meg.
- Serah inkább megoldom egyedül. - próbáltam ellenkezni, de már bekopogott.
- De Blake nagyon jó matekos. Mindig ötös volt, és nekem is ő segített és lám egy kettes össze jött. - nevetett. Én ebben a percben inkább sírnék. Görcsbe rándult a gyomrom, amikor az ajtó elkezdett kinyílni. Asszem nyitva maradt a szám, amikor megláttam. Egy szál melegítőnadrágba volt. Egy nagyot nyeltem és végig néztem rajta. A teste tökéletes volt és most kiderült, hogy nem csak a karjain van tetoválás. Nagy nehezen, de sikerült felnéznem az arcára.
- Sziasztok. - mondta ásítás közben és a szemét dörzsölte. Basszus felébresztettük. Serah-t láthatóan ez nem érdekelte.
- Segítened kell neki Blake, mert meg fog bukni! - mondta kétségbe esetten Serah. Istenem ez a nő.
- Mi van Serah? - kérdezte rekedt hangon Blake.
- Darcy megkért, hogy segítsek neki matekba - itt Blake elmosolyodott, de Ser annyiban hagyta. - de ugyebár tudjuk, hogy nekem nem fekszik a matek, szóval tudnál neki segíteni? Csütörtökön dolgozatot írnak.
Blake szeme az enyémbe fúródott és mielőtt válaszolhatott volna Serah belökött Blake mellett az ajtón.
- Köszi! - vigyorgott és becsukta ránk az ajtót.
- Idióta. - motyogta Blake még mindig az ajtót nézve.
Még egyszer sem voltam a lakásában. Mindenkiében voltam már eddig, de egyik sem volt ennyire...semmilyen. Az össze lakás ugyan olyan elrendezésbe volt, mindbe úgy volt, hogy ahogy belépsz egyből a nappaliban vagy. A konyhát és a nappalit a padlón egy kis emelvény, és a pult választja el egymástól. A falak fehérek voltak a bútorok egyhangúak. Volt egy fekete kanapé a nappaliba amin egy gyűrött kockás takaró volt, vele szemben egy tévé. Egyetlen egy képet vettem észre a falon, amin mind a nyolcan rajta vannak. A kép szilveszterkor készülhetett New York-ba a Times square-en. Mind egymást ölelik és a kamerába nevetnek.
- Figyelj ha nem érsz rá nem kell...- hadartam mire megfordult.
- Semmi baj. Segítek. - mondta egy félmosoly kíséretében. - Mit vesztek? - indult el az asztal felé én meg követtem.
- Trigonometriát. - leült és kihúzta a maga melletti széket én meg kicsit habozva, de leültem.
- Na mutasd. - mondta én meg elővettem a füzetemet és mutogattam, hol tartunk. Én esküszöm próbáltam figyelni rá mit magyaráz, de annyira lekötött a bámulása, hogy semmit nem értettem. Amikor rákérdezett, hogy ezt értem e csak bólogattam. Figyeltem, hogy mozog a szája...istenem az a száj! A testét próbáltam figyelmen kívül hagyni mert az már tényleg önkínzásnak számítana. Végig az arcát néztem, olyan komoly arccal magyarázott. Leírt nekem néhány feladatot, hogy csináljam meg, és már kábé 10 perce bámulok egy feladatot, miközben ő engem figyel. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a tüdejét.
- Azt mondtad érted. - idegességemben a hajamat babráltam és áttettem az egyik oldalra.
- Hát akkor még értettem. - nem válaszolt. Felnéztem rá és láttam, hogy fagyos tekintettel bámul rám. Ennyire haragszik?
Az egész testem elkezdett remegni, amikor felemelte a kezét és elsimította a hajamat.
- Mit...? - kezdtem, amikor végig simított a nyakamon és megnyomott egy pontot, amitől megrándult az arcom. Jaj ne! Gyorsan felálltam és eltakartam a nyakam a hajammal. Az arcáról dühöt lehetett leolvasni. Az álla megfeszült a szeme meg szikrákat szórt, ahogy rám nézett.
Teljesen bepánikoltam, amikor felállt és a széket, amin az előbb még ültem egy mozdulattal felborítja és felém jött. Mozdulni sem tudtam, amikor megfogta a vállam elsöpörte a hajam és lehúzta a vállamról a felsőt. Még mindig nem akartak megmozdulni a végtagjaim.
- Hagyd abba...- mondtam halkan és amikor felnéztem rá, láttam, hogy eltátott szájjal nézi a vállam.
- Hagyjam abba? - mondta ugyan olyan halkan, a hangja rekedt volt. - Nézz már magadra! - végre megmozdult a kezem és visszarántottam a vállamra a ruhát.
- Miért nem tudsz békén hagyni?! Nem mondd meg mit csináljak! - már hátat is fordítottam neki és mentem volna összeszedni a cuccaimat, amikor a kezemnél fogva durván visszarántott magához és megfogta a felsőm alját maj áthúzta a fejemen és eldobta.
- Mit csinálsz? Engedj el te rohadék! - kiabáltam rá, de ő csak szomorú tekintettel nézett végig rajtam. Átkarolta hátulról a derekamat és hátam a csupasz mellkasának nyomódott, ahogy felemelt és a bejárati ajtó előtti falon lévő egész alakos tükör elé vitt. Egyből elfordítottam a fejemet nem akartam látni, azt az embert, aki visszanéz rám a tükörből.
Blake megragadta az állam és egyenesen a tükör felé fordította a fejem, de én behunytam a szemem.
- Nézz végig magadon! Ez az a nő, aki szeretnél lenni? Meddig fogod hagyni? Hm? Amíg odáig fajul, hogy egy nap már lábra se tudsz állni, mert egy pszichopata úgy megvert? - végig hangosan beszélt, de az utolsó mondatnál a hangja elhalkult. - Vagy ami rosszabb...megöl. Ezt te sem akarod Darcy.
A könnyek megállíthatatlanul elkezdtek hullani a szememből és végül kinyitottam, hogy belenézzek a tükörbe. Borzalmasan néztem ki. Alig volt olyan hely a bőrömön, ahol nem volt valamilyen zúzódás vagy véraláfutás.
- Elmondod ki teszi ezt veled? - hajolt oda fülemhez, mire én hevesen elkezdtem rázni a fejem. Hangosan kifújta a levegőt és maga felé fordított. A zokogás rázta az egész testemet és nem tudtam a szemébe nézni. Ledöbbentem, amikor karjait körém kulcsolta és szorosan magához ölelt. Arcomat a mellkasába fúrtam és átkaroltam a derekát. Az, hogy próbált megvigasztalni valamiért még jobban sírásra késztetett és egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt.
- Csss. Semmi baj. - megnyugtatóan elkezdte simogatni csupasz hátamat közben ide oda lépkedve ringatott. - Ne haragudj. - súgta a fülembe.
Amikor végre rendesen kaptam levegőt elengedett és kezei közé fogta az arcomat és kedvesen rám mosolygott majd próbálta letörölni a könnyet az ujjaival. Vissza mosolyogtam rá, és legnagyobb meglepetésemre lehajolt, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra, de tekintetéből azt vettem észre, hogy még saját magát is sikerült meglepnie. Zavartan megrázta a fejé és megköszörülte a torkát majd ellépett tőlem és lehajolt a pólómért és a kezembe nyomta.
- Ne haragudj, csak... - kezdte esetlenül, mire elmosolyodtam.
- Semmi baj. - bújtam vissza a felsőmbe majd halkan hozzá tettem. - Tudom, hogy igazad van. - vissza mentem az asztalhoz és összepakoltam a cuccaimat és az ajtóhoz sétáltam.
- Köszönöm. hogy próbáltál segíteni a metekba, de azt hiszem reménytelen eset vagyok. - tettettem nevetés. Nagyon kínosan érzem magam az előbbi kiborulásom miatt és minél hamarabb el akarok menni innen.
- Serahról és az ikrekről is azt hittük. Ja meg még ott van Elliott is. - mosolyodott el.
- Akkor...szia.
Már csuktam volna be az ajtót magam mögött, amikor utánam szólt.
- Darcy!
- Igen? - néztem vissza rá. Az arcán a vonások meglágyultak, ahogy rám nézett.
- Nem hagyom annyiban, ugye tudod?
- Tudom.

5. Filmezés

"Mert ha szeretünk valakiket, egyformán szeretjük őket.

Ha szeretsz valakiket, egyformán szereted őket.

Oh, érzem a szívverésed..."

(The Fray)

8 hónappal később


- Annyira kár, hogy nem láttam az esését. - már folyt a szememből a könny, ahogy Serah-val beszéltem telefonon, miközben ő részletes beszámolót tartott Elliott nagy erkély jelenetéről.
- Bánhatod! Hajnali háromkor mehettünk a sürgősségire. - jó tudom nem szép dolog nevetni ezen, de mind a ketten úgy röhögtünk, hogy alig értettük egymást.
- Egyébként nem lett más baja a kezén kívül?
- Nem. Bár lehet a fejének még jót is tett az az esés. Akkor átjössz délután ugye? Már napok óta nem láttunk.
- Mondtam már, hogy igen. - az ágyon feküdtem és egy papírfecnit tépegettem, miközben beszéltem.
- Oké várunk. Puszi.
- Szia Serah. - fejeztem be a beszélgetést és magam mellé dobtam a mobilom. Feltápászkodtam az ágyról, hogy készülődjek, de a hirtelen mozdulattól belenyilalt a fájdalom a lábamba. Oda botladoztam a tükör elé és leültem. Elővettem az alapozót és az enyhe pirosságot próbáltam lefedni. Egy nagy sóhaj kíséretében csak bámultam magam a tükörbe.
Nem sokáig bírom már...Serah és a többiek sokat segítenek a helyzeten. Csak miattuk kelek fel nap mint nap. Matt nem tud róla, hogy velük, szoktam találkozni, de a többiek sem tudnak semmit arról, hogy mi zajlik ebbe a házba. Nem tudnak Matt-ről sem a szüleimről. Kivéve talán Blaket. Azóta, az este óta nem igazán beszélünk sokat, talán csak köszönünk egymásnak és ennyi. Mindig azzal a szomorú tekintettel néz rám, de nem mondd semmit és ettől kikészülök. De nem akarok belemenni és kitálalni a részleteket a magánéletemről. Főleg, hogy ennyire szar a helyzet.
Matt eléggé eldurvult az utóbbi időkben, majdnem minden nap részegen jön haza és ennek én iszom meg a levét. Legtöbbször bezárkózom a szobámba és bebújok a gardróbba a fülesemmel és megvárom, amíg elalszik, de van, amikor nincs ekkora szerencsém. Már lassan 4 napja nem jött haza és ez nekem olyan volt mint a mennyország. Gyorsan felöltöztem kiszedtem a dugi pénzemből buszra és elindultam.
A buszra szállva a  telefonomon elindítottam Demi Lovato - Warrior című számát és lehunyt szemmel hallgattam. Olyan dél körül ért be a busz és a megállóba már a csupa mosoly barátnőm már várt a törött kezű sráccal. Sikítva ugrottam a nyakába a vörös szépségnek és kábé 5 percig csak ölelgettük egymást.
- Hé hé Szerelmem engem meg már nem is üdvözölsz? - jött oda Elliott is.
- Dehogy is, gyere ide te jóképű macsó! - oda szaladtam hozzá és szorosan átöleltem. - Hallottam mi történt tegnap Rómeó. - nevettem ki és elengedtem, hogy megnézhessem a kezét.
- Csak irigykedsz, mert nem hozzád másztam fel mi? - lökött meg a könyökével.
- Most mért kell ezt így a fejemhez vágni? - tettettem sírást.
- Te vagy az én Júliám, Darcy. - húzott maga mellé.
- Na menjünk mert az ikreket még fel kell kelteni. - rá néztem a telefonom órájára.
- Dél múlt.  - néztem rá értetlenül.
- Olyanok mint a gyerekek. - mondta Elliott.
- Beszél a mászóka virtuóz. - nevetett Serah.
A lakás nem volt messze a buszmegállótól úgyhogy 5 perc alatt megérkeztünk. Serah-val beosontunk  Dick és Colin szobájába, két teli felmosóvödörrel és csendben vissza számoltunk háromtól és egyszerre rájuk borítottuk. Február volt. Elég hideg, és nem hiszem, hogy túl jól esett nekik, a hideg zuhany, de ezt már kijárt nekik. Az akciónk után mi sem úsztuk meg mert elkezdtek minket kergetni épp, hogy felértünk Serah szobájába és levegőt kapkodva dőltünk háttal az ajtónak utána egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Bezártuk az ajtót és a biztonság kedvéért leellenőriztük, hogy be vannak e zárva az ablakok.....az ikrek bármire képesek.
- Együnk valamit mert ma még semmit nem küldtem le. - indult el barátnőm a hűtő felé. - Van csirke jó lesz vagy süssek palacsintát?
- Jó lesz a csirke. - oda mentem a szerkényhez és kivettem két tányért.
- Meddig nem mész suliba?
- Jövőhéten már megyek. - mondtam szomorúan és leraktam az asztalra egy üveg mustárt. Két hétig nem voltam iskolába, mert már nem tudtak a köhögésemtől órát tartani. Úgyhogy elmentem a dokihoz, aki azt mondta begyulladt a torkom és csak fertőzném a többieket ha továbbra is bejárnék. Hál istennek már teljesen elmúlt. És végre találkozhatok úgy a többiekkel, hogy nem takarja az arcomat az a büdös maszk.
- Ahh nekem meg rengeteg házit adtak erre a hétvégére. Nem rég lettem kész. Az ikrek még hozzá sem kezdtek, egyfolytában mondom nekik, hogy meg fogják őket húzni, de le se szarják. - erre felnevettem. Serah, Kieth, Rose, és az ikrek egy fősuliba járnak, Serah és a két idióta irodalom szakos míg Kieth valamilyen fényképész szakon van Rose pedig festészeten. Elliottal egyidősek vagyunk, de sajnos más suliba jár mint én.
Serah-val egyszerre kaptuk a fejünket az ajtóhoz, amikor lenyomódott a kilincs.
- Ki az? - kiabált Serah teli szájjal.
- Dave! Hallom itt van Darcy, beengedtek? - egyszerre fújtuk ki a levegőt a meg könnyebüléstől és felálltam, hogy kinyissam az ajtót.
- Szia! - mosolyogtam fel a magas barna srácra.
- Szia, hát gyere már ide te elveszett kislány. - húzott oda magához és szorosan megölelt. Az arcom mint mindig, amikor ez történik lángolt a zavartól.
- Nem vagyok kislány. - ütöttem a hátára, mire rám nézett és csak vigyorgott. Aztán minden túl hirtelen történt és valaki kirántott a kezei közül, és befogta a szememet miközben hátrakulcsolta a két  kezem és nem bírtam megmozdulni. Serah hangosan felsikított. Hallottam, hogy valami - valószínű egy serpenyő - leesik a földre.
- Most megfizettek. - végre levette a kezét a szememről és láttam, hogy barátnőm ugyan úgy fogságba esett mint én.
- Col engedj el! - szóltam rá a páros egyik tagjára és próbáltam kiszabadulni.
- Ne is álmodj róla szivi! Ilyen ébresztés után nem sétálhattok csak úgy el.
- Mehet? - kérdezte Dick és a hűtőhöz lépett majd kivett belőle egy flakon tejet úgy, hogy közben Serah-t még mindig tartotta, bár fogalmam sincs, hogy mert már lassan a földön vergődött. Col elkezdett engem is a feléjük tolni és tiltakozásom ellenére is sikerült Serah mellé állítania. Végre mind a kettőnket elengedtek, de nem volt menekülési útvonal mert körbe vett minket a pult. Még átugrani se lehetett mert teli volt pakolva elmosott tányérokkal. Egy könyörgő pillantást vettem a még mindig az ajtóban álló Dave felé, de ő a falnak dőlve összefont kézzel vigyorgott vissza rám.
- Nagyon meg bánjátok fiúk ez nem vicc! - emelte rájuk a mutató ujját Ser.
- Meg is beszélhetnénk ezt a dolgot nem kell mindjárt a bosszúra gondolni. - próbálkoztam. Egy pillanatra egymásra néztek mintha átgondolnák a javaslatomat, de utána egyszerre egy ördögi mosoly kíséretében újra minket néztek és egyszerre kezdték el ránk önteni a tejet.
Amikor végre elfogyott a tej össze pacsiztak és nevetve kirohantak a lakásból.
- Te meg csak álltál és végig nézted az egészet?! Szép kis barát vagy mondhatom. - mondta Serah a röhögő Dave-nek.
- Mit tudtam volna csinálni? - nevetett.
- Hé srácok jöttök át filmezni Kieth-ékhez? - kukucskált be az ajtón Elliott.
- Aha! Csak átöltözünk. - indult el Ser a szobájába, mire Elliottnak felcsillant a szeme és bejött.
- Csatlakozhatok? - a válasz tökéletesen egyszerre hagyta el a szánkat.
- Nem!
Serah adott egy melegítő gatyát és egy pólót. A hajunkat viszont kénytelenek voltunk lemosni úgyhogy a kád fölé hajolva mostuk a hajunkat, miközben Elliott a seggünket stírölte, de miután kapott a zuhanyból kimenekült.
Amikor kész voltunk kissé vonakodva indultam el, amit Serah észre is vett.
- Nyugi nincs itthon Rose. Be kellett mennie hétvégére is a suliba egy darabig nem jön haza. - egyből megnyugodtam, és elindultam a lakás felé. Hát igen..Rose még mindig utál. Nem adtam neki rá okot szóval nem nagyon érdekel, de azért még sem szeretek vele egy helységbe lenni úgyhogy amikor itt vagyok próbálom elkerülni.
- Szia Kieth! - kiáltottam oda neki, amikor beléptünk épp a DVD-t bütykölte a földön ülve. Kieth és Rose lakása elképesztő volt az összes falat képek és festmények borították be. Nagyon jól nézett ki.
- Hali csajszi rég láttalak. - fordult felém és elmosolyodott.
- Mit nézünk? - ültem le a kanapéra Elliott mellé.
- A galaxis őrzőit. - jött be a szobába Dick egy hatalmas tál popcornnal és leült elém a földre.
- Ú azt már rég meg akarom nézni, Colin hol van? - kérdeztem mert sehol sem láttam a másik szőkeséget.
- Felment Blake-hez üdítőért. - mondta Dave és leült Serah mellé.
- Hé nem látta valaki a távirányítót? - kérdezte Kieth.
- Előtted van lángész.
- Dick ne zabáld már meg az összes pattogatott kukoricát! - ütött a tarkójára Elliott, Dick meg majdnem megfulladt mert félrenyelt. Ezen persze mindenki jót nevetett Dick kivételével.
- Megjött a kóla! - vágódott ki a bejárati ajtó és Colin masírozott be kólás üvegekkel a kezébe, majd hallottam, hogy csukódik az ajtó és oda kaptam a fejem. Blake jött be szürke melegítőnadrágba, ami kissé lógott keskeny csípőjén és fekete pólóban, ami eléggé tapadt ahhoz, hogy látni engedje izmos testét. Elkapta a tekintetemet, ahogy végigmértem és meglepődést láttam az arcán.
- Szia. - köszöntem alig hallhatóan.
- Szia. Nem tudtam, hogy itt vagy.
- Nem mondtam volna? - bontott fel egy csomag chipset Colin és leült a testvére mellé.
- Hé Blake lekapcsolnád a villanyt? - kérte meg Kieth, amikor végre kész lett és felült az egyik fotelbe.
- Aha. - sötétség borult a szobára és elindult a film. Blake a hozzám közelebb eső fotelbe ült le. Magamon éreztem a tekintetét, de nem néztem rá inkább a filmre koncentráltam.
A film tetszett, de akaratomon kívül is belealudtam.

Serah Zemera

A film végére mindenki nyújtózkodva állt fel kivéve Darcy-t és Elliottott, akik időközben elaludtak. 

- Nézd a két kis taknyost. - állt fel Dave és mosolyogva nézett le rájuk. Darcy teljesen rá volt dőlve Ell-re, aki törött kezével átkarolta a lányt. Olyan édesek voltak. Kieth kapva kapott az alkalmon és már le is fényképezte őket. Az ikrek sem tétlenkedtek és elkezdték összefirkálni az arcukat. 

- Mikor jön haza Rose? - kérdeztem Kiethet, aki most bele volt veszve a gépébe.
- Ööö...még két óra asszem. - le sem vette a szemét a gépről.
- Akkor hagyhatjuk itt őket?
- Persze.
- Jól van akkor én mentem fürdeni! - pattantam fel és megindultam mert még mindig bűzlöttem a tejtől. Már a lépcsőn felfelé tartottam, amikor meghallottam, hogy valaki jön utánam.
- Hé Serah? - jött mellém Blake és együtt folytattuk az utunkat.
- Mondd.
- Te tudsz valamit Darcy szüleiről? - hát ez meg miért érdekli. Egyébként nem...Soha nem mondd semmit a családjáról, én meg nem akarok erőltetni semmit. Ha akarja elmondja.
- Nem. Miért? Te talán igen? - csak megrázta a fejét és gyors tempóban felment otthagyva engem.
- Blake! - kiabáltam utána, de csak az ajtajának csapódását hallottam.
Ez meg mi volt?