5. Filmezés

"Mert ha szeretünk valakiket, egyformán szeretjük őket.

Ha szeretsz valakiket, egyformán szereted őket.

Oh, érzem a szívverésed..."

(The Fray)

8 hónappal később


- Annyira kár, hogy nem láttam az esését. - már folyt a szememből a könny, ahogy Serah-val beszéltem telefonon, miközben ő részletes beszámolót tartott Elliott nagy erkély jelenetéről.
- Bánhatod! Hajnali háromkor mehettünk a sürgősségire. - jó tudom nem szép dolog nevetni ezen, de mind a ketten úgy röhögtünk, hogy alig értettük egymást.
- Egyébként nem lett más baja a kezén kívül?
- Nem. Bár lehet a fejének még jót is tett az az esés. Akkor átjössz délután ugye? Már napok óta nem láttunk.
- Mondtam már, hogy igen. - az ágyon feküdtem és egy papírfecnit tépegettem, miközben beszéltem.
- Oké várunk. Puszi.
- Szia Serah. - fejeztem be a beszélgetést és magam mellé dobtam a mobilom. Feltápászkodtam az ágyról, hogy készülődjek, de a hirtelen mozdulattól belenyilalt a fájdalom a lábamba. Oda botladoztam a tükör elé és leültem. Elővettem az alapozót és az enyhe pirosságot próbáltam lefedni. Egy nagy sóhaj kíséretében csak bámultam magam a tükörbe.
Nem sokáig bírom már...Serah és a többiek sokat segítenek a helyzeten. Csak miattuk kelek fel nap mint nap. Matt nem tud róla, hogy velük, szoktam találkozni, de a többiek sem tudnak semmit arról, hogy mi zajlik ebbe a házba. Nem tudnak Matt-ről sem a szüleimről. Kivéve talán Blaket. Azóta, az este óta nem igazán beszélünk sokat, talán csak köszönünk egymásnak és ennyi. Mindig azzal a szomorú tekintettel néz rám, de nem mondd semmit és ettől kikészülök. De nem akarok belemenni és kitálalni a részleteket a magánéletemről. Főleg, hogy ennyire szar a helyzet.
Matt eléggé eldurvult az utóbbi időkben, majdnem minden nap részegen jön haza és ennek én iszom meg a levét. Legtöbbször bezárkózom a szobámba és bebújok a gardróbba a fülesemmel és megvárom, amíg elalszik, de van, amikor nincs ekkora szerencsém. Már lassan 4 napja nem jött haza és ez nekem olyan volt mint a mennyország. Gyorsan felöltöztem kiszedtem a dugi pénzemből buszra és elindultam.
A buszra szállva a  telefonomon elindítottam Demi Lovato - Warrior című számát és lehunyt szemmel hallgattam. Olyan dél körül ért be a busz és a megállóba már a csupa mosoly barátnőm már várt a törött kezű sráccal. Sikítva ugrottam a nyakába a vörös szépségnek és kábé 5 percig csak ölelgettük egymást.
- Hé hé Szerelmem engem meg már nem is üdvözölsz? - jött oda Elliott is.
- Dehogy is, gyere ide te jóképű macsó! - oda szaladtam hozzá és szorosan átöleltem. - Hallottam mi történt tegnap Rómeó. - nevettem ki és elengedtem, hogy megnézhessem a kezét.
- Csak irigykedsz, mert nem hozzád másztam fel mi? - lökött meg a könyökével.
- Most mért kell ezt így a fejemhez vágni? - tettettem sírást.
- Te vagy az én Júliám, Darcy. - húzott maga mellé.
- Na menjünk mert az ikreket még fel kell kelteni. - rá néztem a telefonom órájára.
- Dél múlt.  - néztem rá értetlenül.
- Olyanok mint a gyerekek. - mondta Elliott.
- Beszél a mászóka virtuóz. - nevetett Serah.
A lakás nem volt messze a buszmegállótól úgyhogy 5 perc alatt megérkeztünk. Serah-val beosontunk  Dick és Colin szobájába, két teli felmosóvödörrel és csendben vissza számoltunk háromtól és egyszerre rájuk borítottuk. Február volt. Elég hideg, és nem hiszem, hogy túl jól esett nekik, a hideg zuhany, de ezt már kijárt nekik. Az akciónk után mi sem úsztuk meg mert elkezdtek minket kergetni épp, hogy felértünk Serah szobájába és levegőt kapkodva dőltünk háttal az ajtónak utána egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Bezártuk az ajtót és a biztonság kedvéért leellenőriztük, hogy be vannak e zárva az ablakok.....az ikrek bármire képesek.
- Együnk valamit mert ma még semmit nem küldtem le. - indult el barátnőm a hűtő felé. - Van csirke jó lesz vagy süssek palacsintát?
- Jó lesz a csirke. - oda mentem a szerkényhez és kivettem két tányért.
- Meddig nem mész suliba?
- Jövőhéten már megyek. - mondtam szomorúan és leraktam az asztalra egy üveg mustárt. Két hétig nem voltam iskolába, mert már nem tudtak a köhögésemtől órát tartani. Úgyhogy elmentem a dokihoz, aki azt mondta begyulladt a torkom és csak fertőzném a többieket ha továbbra is bejárnék. Hál istennek már teljesen elmúlt. És végre találkozhatok úgy a többiekkel, hogy nem takarja az arcomat az a büdös maszk.
- Ahh nekem meg rengeteg házit adtak erre a hétvégére. Nem rég lettem kész. Az ikrek még hozzá sem kezdtek, egyfolytában mondom nekik, hogy meg fogják őket húzni, de le se szarják. - erre felnevettem. Serah, Kieth, Rose, és az ikrek egy fősuliba járnak, Serah és a két idióta irodalom szakos míg Kieth valamilyen fényképész szakon van Rose pedig festészeten. Elliottal egyidősek vagyunk, de sajnos más suliba jár mint én.
Serah-val egyszerre kaptuk a fejünket az ajtóhoz, amikor lenyomódott a kilincs.
- Ki az? - kiabált Serah teli szájjal.
- Dave! Hallom itt van Darcy, beengedtek? - egyszerre fújtuk ki a levegőt a meg könnyebüléstől és felálltam, hogy kinyissam az ajtót.
- Szia! - mosolyogtam fel a magas barna srácra.
- Szia, hát gyere már ide te elveszett kislány. - húzott oda magához és szorosan megölelt. Az arcom mint mindig, amikor ez történik lángolt a zavartól.
- Nem vagyok kislány. - ütöttem a hátára, mire rám nézett és csak vigyorgott. Aztán minden túl hirtelen történt és valaki kirántott a kezei közül, és befogta a szememet miközben hátrakulcsolta a két  kezem és nem bírtam megmozdulni. Serah hangosan felsikított. Hallottam, hogy valami - valószínű egy serpenyő - leesik a földre.
- Most megfizettek. - végre levette a kezét a szememről és láttam, hogy barátnőm ugyan úgy fogságba esett mint én.
- Col engedj el! - szóltam rá a páros egyik tagjára és próbáltam kiszabadulni.
- Ne is álmodj róla szivi! Ilyen ébresztés után nem sétálhattok csak úgy el.
- Mehet? - kérdezte Dick és a hűtőhöz lépett majd kivett belőle egy flakon tejet úgy, hogy közben Serah-t még mindig tartotta, bár fogalmam sincs, hogy mert már lassan a földön vergődött. Col elkezdett engem is a feléjük tolni és tiltakozásom ellenére is sikerült Serah mellé állítania. Végre mind a kettőnket elengedtek, de nem volt menekülési útvonal mert körbe vett minket a pult. Még átugrani se lehetett mert teli volt pakolva elmosott tányérokkal. Egy könyörgő pillantást vettem a még mindig az ajtóban álló Dave felé, de ő a falnak dőlve összefont kézzel vigyorgott vissza rám.
- Nagyon meg bánjátok fiúk ez nem vicc! - emelte rájuk a mutató ujját Ser.
- Meg is beszélhetnénk ezt a dolgot nem kell mindjárt a bosszúra gondolni. - próbálkoztam. Egy pillanatra egymásra néztek mintha átgondolnák a javaslatomat, de utána egyszerre egy ördögi mosoly kíséretében újra minket néztek és egyszerre kezdték el ránk önteni a tejet.
Amikor végre elfogyott a tej össze pacsiztak és nevetve kirohantak a lakásból.
- Te meg csak álltál és végig nézted az egészet?! Szép kis barát vagy mondhatom. - mondta Serah a röhögő Dave-nek.
- Mit tudtam volna csinálni? - nevetett.
- Hé srácok jöttök át filmezni Kieth-ékhez? - kukucskált be az ajtón Elliott.
- Aha! Csak átöltözünk. - indult el Ser a szobájába, mire Elliottnak felcsillant a szeme és bejött.
- Csatlakozhatok? - a válasz tökéletesen egyszerre hagyta el a szánkat.
- Nem!
Serah adott egy melegítő gatyát és egy pólót. A hajunkat viszont kénytelenek voltunk lemosni úgyhogy a kád fölé hajolva mostuk a hajunkat, miközben Elliott a seggünket stírölte, de miután kapott a zuhanyból kimenekült.
Amikor kész voltunk kissé vonakodva indultam el, amit Serah észre is vett.
- Nyugi nincs itthon Rose. Be kellett mennie hétvégére is a suliba egy darabig nem jön haza. - egyből megnyugodtam, és elindultam a lakás felé. Hát igen..Rose még mindig utál. Nem adtam neki rá okot szóval nem nagyon érdekel, de azért még sem szeretek vele egy helységbe lenni úgyhogy amikor itt vagyok próbálom elkerülni.
- Szia Kieth! - kiáltottam oda neki, amikor beléptünk épp a DVD-t bütykölte a földön ülve. Kieth és Rose lakása elképesztő volt az összes falat képek és festmények borították be. Nagyon jól nézett ki.
- Hali csajszi rég láttalak. - fordult felém és elmosolyodott.
- Mit nézünk? - ültem le a kanapéra Elliott mellé.
- A galaxis őrzőit. - jött be a szobába Dick egy hatalmas tál popcornnal és leült elém a földre.
- Ú azt már rég meg akarom nézni, Colin hol van? - kérdeztem mert sehol sem láttam a másik szőkeséget.
- Felment Blake-hez üdítőért. - mondta Dave és leült Serah mellé.
- Hé nem látta valaki a távirányítót? - kérdezte Kieth.
- Előtted van lángész.
- Dick ne zabáld már meg az összes pattogatott kukoricát! - ütött a tarkójára Elliott, Dick meg majdnem megfulladt mert félrenyelt. Ezen persze mindenki jót nevetett Dick kivételével.
- Megjött a kóla! - vágódott ki a bejárati ajtó és Colin masírozott be kólás üvegekkel a kezébe, majd hallottam, hogy csukódik az ajtó és oda kaptam a fejem. Blake jött be szürke melegítőnadrágba, ami kissé lógott keskeny csípőjén és fekete pólóban, ami eléggé tapadt ahhoz, hogy látni engedje izmos testét. Elkapta a tekintetemet, ahogy végigmértem és meglepődést láttam az arcán.
- Szia. - köszöntem alig hallhatóan.
- Szia. Nem tudtam, hogy itt vagy.
- Nem mondtam volna? - bontott fel egy csomag chipset Colin és leült a testvére mellé.
- Hé Blake lekapcsolnád a villanyt? - kérte meg Kieth, amikor végre kész lett és felült az egyik fotelbe.
- Aha. - sötétség borult a szobára és elindult a film. Blake a hozzám közelebb eső fotelbe ült le. Magamon éreztem a tekintetét, de nem néztem rá inkább a filmre koncentráltam.
A film tetszett, de akaratomon kívül is belealudtam.

Serah Zemera

A film végére mindenki nyújtózkodva állt fel kivéve Darcy-t és Elliottott, akik időközben elaludtak. 

- Nézd a két kis taknyost. - állt fel Dave és mosolyogva nézett le rájuk. Darcy teljesen rá volt dőlve Ell-re, aki törött kezével átkarolta a lányt. Olyan édesek voltak. Kieth kapva kapott az alkalmon és már le is fényképezte őket. Az ikrek sem tétlenkedtek és elkezdték összefirkálni az arcukat. 

- Mikor jön haza Rose? - kérdeztem Kiethet, aki most bele volt veszve a gépébe.
- Ööö...még két óra asszem. - le sem vette a szemét a gépről.
- Akkor hagyhatjuk itt őket?
- Persze.
- Jól van akkor én mentem fürdeni! - pattantam fel és megindultam mert még mindig bűzlöttem a tejtől. Már a lépcsőn felfelé tartottam, amikor meghallottam, hogy valaki jön utánam.
- Hé Serah? - jött mellém Blake és együtt folytattuk az utunkat.
- Mondd.
- Te tudsz valamit Darcy szüleiről? - hát ez meg miért érdekli. Egyébként nem...Soha nem mondd semmit a családjáról, én meg nem akarok erőltetni semmit. Ha akarja elmondja.
- Nem. Miért? Te talán igen? - csak megrázta a fejét és gyors tempóban felment otthagyva engem.
- Blake! - kiabáltam utána, de csak az ajtajának csapódását hallottam.
Ez meg mi volt?