4. Buli

"Isten tudja mi rejtőzik ebben a gyenge és részeg szívben

Azt hiszem, te megcsókoltad a lányokat és megsirattad őket

A balszerencse zordarcú királynőit

Isten tudja mi rejtőzik ezekben a gyenge és beesett szemekben

Az elnémított angyalok heves tömege

Szeretetet ad és semmit nem kap vissza..."
(Birdy)

-Muszáj neked mindig az ember lába alatt lenned? Bassza meg! - erősen megszorította a karom és egy rántással arrébb tett én meg még időben magam elé tettem a kezem és megkapaszkodtam a lépcső korlátjába, így nem estem le.
- Ma nem hiszem, hogy haza jövök úgyhogy zárd be az ajtót.- nem is törődve vele, hogy majdnem levágott a lépcsőn kisétált. De legalább ma nem lesz itthon. Rá néztem az órára ami reggel 11 órát mutatott. Végig pillantottam a lakáson és magamba nyugtáztam, hogy rend van és most még azzal sem kell bajlódnom. A konyhába volt pár mosatlan, amit gyorsan megcsináltam, aztán felmentem a szobámba. A könyvet, amit olvastam tegnap fejeztem be és fogalmam sem volt mit csináljak. Kinyitottam a szekrényem és már is megtaláltam az elfoglaltságom. Kiválogattam a ruhákat, amiket már nem hordok és egy zsákba raktam őket. A többit meg szépen vissza hajtogattam. Épp a kedvenc pulcsimat fogtam meg, amikor kiesett belőle egy cetli.
Szét hajtogattam és egy telefon számot találtam rajta. Serah. Egy ideig csak bámultam a kis fecnit, aztán felálltam és felkaptam a telefonom. Nincs jobb dolgom, és amúgy is kell a társaság. Elkezdtem bepötyögni a számot, de még mielőtt a hívás gombra nyomtam volna megálltam. Mi van ha nem is emlékszik rám? 3 hét telt el. De ki felejtene el egy olyan csajt, akire úgy találtak, hogy össze van vágdosva a keze? Kicsöngött.
- Haló? - szólt bele vidáman.
- Szia Darcy vagyok. Pár hete találkoztunk...öhm bocsi lehet, hogy zavarlak én csak... - már megbántam, hogy felhívtam. Akkora egy idióta vagyok.
- Darcy? - nevetett a telefonba. - Emlékszem rád, ne aggódj te buta. - kacagott. - Hogy vagy? - meg sem várta, hogy válaszoljak már folytatta. - Találkozzunk valahol?
- Az remek lenne. - válaszoltam boldogan.
- Tower délbe?
- Oké.
- Akkor ott találkozunk. Szia!
- Szia. - letettem a polcra a telefonom és visszafordultam a szekrényem felé. Kihúztam a kedvenc farmeromat és az egyik feliratos fekete felsőmet. Mind a kettő hosszú volt. Nem nagyon tudok mit csinálni neki, csak abban reménykedem, hogy nem leszek rosszul a melegben. Valahogy el kell rejtenem a zúzódásokat, amik lassan már az egész testemet beborították. Felkaptam az ágyam alól a fehér vászoncipőmet és zokni nélkül belebújtam. Átfésültem hosszú barna hajam és felkentem egy kis szempillaspirált. Az apró oldaltáskámba beledobtam a telefonomat majd miután bezártam az ajtót a kulcsomat is.
A Tower nem volt messze tőlünk úgyhogy nem kellett annyira sietnem, hogy oda érjek így is volt 15 percem, de úgy tűnt így is sikerült megelőzni. Amint Serah meglátott felpattant és felém szaladt majd megölelt.
- Annyira sajnálom Darcy, de meghallották, hogy veled beszélek és nem tudtam lerázni őket. - először nem értettem miről beszél, csak akkor, amikor megláttam a felénk tartó két szőke fejet.
- Hiányoztunk? - vigyorogtak majd ők is megöleltek.
- Sziasztok. - köszöntem nekik.
- Szereted a spagettit? - vigyorgott rám az egyikőjük. Sajnos még mindig nem sikerült őket megkülönböztetnem.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó mert mindenkinek azt rendeltünk. - Serah csodálkozva feléjük fordult.
- Mikor?!
- Az előbb elmentem vécére, ahogy jöttem visszafelé benéztem a konyhába és ha már ott voltam leadtam a rendelést. - megrántotta a vállát. - A pincérek lassúak.
- És nem zavartak ki? - nevetett rá a testvére. Mire az megütötte a karját.
Leültünk az egyik asztalhoz. Serah velem szemben ült az egyik szöszivel, mellettem meg a másik foglalt helyet. Evés közben, egyfolytában csak beszéltek nem számított, hogy az étel lógott a szájukból és, hogy már több tészta van az asztalon mint a tányérjukon.
- Hé fiúk, ha már ilyen önkiszolgálók vagytok nem ugranátok el valami desszertért? - kérdezte Serah az ikreket, akik egyből felálltak és versenyt futottak a pultig. Serah komoly arccal felém fordult.
- Hé jobban vagy azóta? Mármint érted? Minden rendben? - pillantása egy pillanatra a kezemre tévedt.
- Ühüm. - próbáltam mosolyogni. Azóta minden csak rosszabb lett. Kezét az enyémre tette és a szemembe nézett.
- Elmondhatod. Tudom, alig ismersz, de bízhatsz bennem. De azt is megértem, ha nem akarsz róla beszélni. - mosolyodott el.
- Köszönöm. - viszonoztam mosolyát.
- Van programod estére? - hirtelen jött a kérdés és csak pislogtam.
- N-nincs. - válaszoltam halkan.
- Akkor muszáj eljönnöd velünk ma este. - kezdett el tapsikolni.
- Mégis hová?
- Még nem tudjuk majd keresünk valami jó kis koncertet. - dőlt hátra vigyorogva a székén.
- Darcy is jön? - jött mögülem egy vidám hang majd azt követte a másik.
- Király!
- Én nem hinném...-kezdtem, de Serah a szavamba vágott.
- Ugyan Darcy jó buli lesz, nekem elhiheted. - Matt azt mondta ma nem jön haza. Észre sem venné, ha későn érnék haza. Miért is ne?
- Na jó legyen. - mentem bele.


***

Megbeszéltük Serahval, hogy 9-re jönnek értem. Kicsit féltem, hogy újra találkozom az egész csapattal. Rose tuti nincs oda a gondolattól, hogy újra látnia kell, de ez van. És ott van még Blake...vajon mit gondolhat rólam? Nem! Nem akarok ezen agyalni. Inkább azon, hogy mit is vegyek fel mert fogalmam sem volt. Nincsenek bulizós ruháim. Felcsillant a szemem, amikor eszembe jutott az egyetlen, olyan ruhám, ami alkalmas lehet. Egy krém színű virágmintás felső, amit pár helyen csipke díszített. Kivettem hozzá egy fekete cső nadrágot, és megkerestem, hozzá az egyik telitalpú cipőmet. Mindet az ágyra dobtam és a fürdőszobába vettem az irányt. A hajamnak csak a végeit göndörítettem be mert nem volt túl nagy kedvem az egészet, mivel túl sok időt vett volna igénybe. A sminkelést sem vittem túlzásba. Halvány barna szemhéjfesték, szempillaspirál és szájfény. Nem szeretem az erős sminket. Gyorsan fogat mostam, a fürdésen már túl voltam, úgyhogy elkezdem öltözni.
Az ágyamon ülve a telefonom óráját bámulva várakoztam, amikor végre meghallottam a dudát. Lekapcsoltam a villanyokat és már rohantam is. Kikerekedett a szemem, amikor megláttam a matt fekete chevrolettet. Amikor megláttam ki ül a volán mögött görcsbe rándult a gyomorom. Serah a másik oldalról az ablakból kimászva integetett nekem.
- Na mi lesz már Darcy jössz vagy nem? - gyorsan összeszedtem magam és elindultam a kocsi felé.
- Sziasztok. - köszöntem, amikor beszálltam a kocsiba.
- Hali. - Blake a visszapillantó tükörből nézett rám.
- Úgy örülök, hogy eljössz velünk. - vigyorgott Serah.
- A többiek? - kérdeztem, mert rajtam kívül csak ők ketten ültek a kosiban.
- Úton. Másik kocsival mennek. - válaszolt Blake.
- Bocs, hogy miattam kitérőt kellett tenni. - a tükörből láttam, hogy rám pillant.
- Semmi baj, igaz Blake?
- Aha. - mondta unottan, és már ismét az utat nézte. Az út hátralevő részében Serah-val beszéltem, aki idő közben hátra mászott hozzám, hogy könnyebben kommunikálhassunk. Sötét volt kint úgyhogy alig tudtam kivenni merre tartunk.
- Itt vagyunk! - kiáltott fel Serah örömében. Amikor kiszálltam megláttam az ismerős Jeep-et.
- Drágám, hát eljöttél! - hallok meg egy férfi hangot mögülem, ezt követően átkarolja a derekam és megpörget. Egy éles sikoly hagyja el a torkom, a hirtelen mozdulattól, míg a támadóm csak nevet. Amikor végre letett és egy kicsit szédelegve fordultam felé.
- Elliott ezt kérlek ne ismételd meg többet. - teszem a kezem a szám elé hányingert színlelve, míg ő csak felkacag.
- Ell, a többiek? - kérdezi mögülem Blake.
- Már bent vedelnek.
- Asszem csatlakozom. - indul el, mi meg utána.

Blake Zemon

A buli nem volt olyan nagy szám, annyira, hogy Dave, Kieth és Rose a koncert után haza is mentek. Olyan hajnali 1 óra körül lehetett, amikor Elliott újra betalált, hogy fárasszon a faszságaival. Nem igaz miért nem keres már egy nőt és viszi el, hogy megdughassa? Ahogy láttam, hogy közeledik próbáltam a pult felé fordulni, hátha nem ismer fel, mivel elég labilis állapotában volt már. 

- Héé Blake te szépfiú! - kiált miközben átkarolja a nyakam. 

- Húzzál már Elliott. - tépem le a kezét magamról.
- Még egy kört ide Sher!- na már csak ők hiányoztak.
- Miért vagy ilyen búskomor barátom? - kérdezte Dick majdnem átesve a saját lábán.
- Hmm. Oda nézzetek fiúk. - Elliott kéjesen végignyalta felső fogsorát és valamire, nagyon koncentrált mögöttem. Az ikrek is arra fele néztek, de engem cseppet sem érdekelt mi köti le ennyire őket.
- Asszem Öcsi vigyázba vágta magát.
- Undorító vagy Elliott. - közöltem vele miközben újra meghúztam, ezt a kibaszott alkohol mentes sört.
- Hé Blake ezt neked is látnod kéne. - bökött vállon Col.
- Nem érdekel semmilyen kurva, akinek csak feltűnési viszketegsége van.
- Te tudod öreg, de én most azonnal felmegyek hozzá arra az asztalra. - indult el mellőlem Ell.
- Hé Blake, csak úgy hagyod, hogy rámásszon Darcyra? - mi a...? Darcy? Megfordultam és kikerekedett szemmel néztem, ahogy ugrál az asztalon és áthúzza a fején a pólót . Felálltam és a pólója nyakánál fogva vissza rántottam Elliottot, aki majdnem elesett, de nem érdekelt, csak az, hogy lerángassam a melltartóban táncoló Darcyt arról a kikúrt asztalról. Hol a picsába van Serah? Nem kellett sokáig keresnem a vöröst fejét mert épp most tért vissza Darcyhoz, hogy vigyen neki még piát. Mind a ketten torkuk szakadtukból énekeltek a zenegéppel. Amikor oda értem megfogtam először Seraht és nem túl gyengéden lerángattam magam mellé, majd Darcyval is ugyan így tettem.
- Mégis mi a faszt műveltek?! - üvöltöttem rájuk, Serah csípőre tett kézzel állt és egy kicsit sem feszengett, hogy melltartóban áll egy szórakozó hely kellős közepén, Darcy mellette, olyan volt mint egy bűnbánó óvodás kislány elöl összefűzött kézzel.
- I-ide figyelj B-blake! Had csináljuk, azt Darcyval, amihez kedvünk van! K-különben is, inkább gyere táncolni. - megfogta a kezem és elkezdett maga felé húzni.
- Hol van a pólótok? - egyszerre vonták meg a vállukat, idegemben nyomkodtam az orrnyergemet.  
- Indulunk haza! - szóltam rájuk és megragadtam  mind a kettőjük csuklóját és elkezdtem őket kifelé húzni. A kocsi előtt állunk, amikor láttam Darcyn, hogy valami nagyon nincs rendben. Gyorsan kinyitottam a hátsó ajtót és belöktem Seraht.
- Hé! - tiltakozására rácsaptam az ajtót és bezártam a kocsiba.
- Minden oké Darcy?  - fogtam meg a karját, ő a fejét rázta és a következő pillanatba már kétrét görnyedve sugárba hányta teli a parkoló betonját.
- Gyere, gyere. - átkaroltam és egy fához vezettem.
- Minek iszol, ha nem bírod? - nem volt rá válasz, nem is vártam, inkább oda mentem és felmarkoltam hosszú haját és tartottam.
- Már másodjára látlak hányni.
- Én már csak ilyen romantikus alkat vagyok. - válaszolja, miközben felnevet, de ez nem tartott sokáig mert még mindig jött belőle. Szemem a hátán pihent, és zavartam összevontam a szemöldököm, amikor megláttam egy halvány foltot a lapockáján. Ahogy tovább néztem egyre többet láttam, volt amelyik még elég lila volt. Ujjammal végig simítottam az egyiken mire összerezzent.
- Ezek mik? - kérdeztem elfojtott hangon. Úgy tűnik abba hagyta a hányást és felém fordult. Szemem akaratlanul is telt mellén akadt meg. Majd lentebb, az oldalától a hasa közepéig egy nagyobb folt futott végig, de már halványodott szinte már nem is látszott. Felnéztem rá és kérdően pillantást lőttem felé.
- Én, én csak...tudod elég béna vagyok, és folyton neki megyek mindennek meg elesek. - nevet fel zavartan. Ezt ő se gondolja komolyan, hogy elhiszem.
- Valaki bánt Darcy? - kezemet lassan az oldalán lévő foltra teszem. A folt majdnem akkora mint a tenyerem.
- Nem! Dehogy! - mondja dühösen. - Megyünk? - bólintok, de mielőtt vissza indulnánk megállítom.
- Mi az? - leveszem magamról a farmer mellényt és oda adom neki.
- Vedd fel.
- Ó...kösz. - belebújik és végre eltűnnek a szemem elől a bőrét csúfító foltok. Ki tehette ezt vele?

Darcy Bloom 

- Nálunk alszol ma este? - fordította kicsit felém a fejét Blake. 

- Ö...nem. Haza kell mennem. - erre csak bólint. Ők közelebb laktak úgyhogy először kiraktuk Seraht, aki bealudt mellettem és rám csorgatta a nyálát.

- Mindjárt jövök. - kiemelte a kocsiból a még mindig alvó Seraht és eltűnt vele a házba. Próbáltam minél jobban összehúzni magamon a mellényt. Olyan jó illata volt, olyan... Blake-es. Az ajtó újból nyitódott és csukódott és már megint mozgásban volt az autó. Az utat néma csendben tettük meg, amikor megérkeztünk elhadartam egy gyors " köszönömöt " és már indultam is be. 

- Hé várj! - hallottam meg magam mögött, ahogy kiszáll és utánam jön. 

- Ó a mellény? - fordultam meg és már vettem volna le, de megállított. 

- Nem hagyd csak. Ezt Col találta a női vécében. - hogy hol? -  Ne kérdezd mit keresett ott. - nevetett fel és átadta a táskámat. Basszus, ez mázli. 

- Köszi. - mosolyogtam rá. A mosoly egy pillanat alatt eltűnt az arcáról és görcsbe rándult a gyomrom attól, ahogy rám nézett. 

- Mondd el ki csinálta ezeket veled. - mutat rám. Egy könnycsepp futott végig az arcomon és megráztam a fejem. 

- Darcy ez nem egy kibaszott játék! Lehet, hogy legközelebb nem úszod meg zúzódásokkal.- emelte fel a hangját mire összerezzentem. - Ismertem olyat, akit vertek, hidd el az ilyennek soha nincs jó vége. - mondta elszorult torokkal. Éreztem, ahogy még egy könnycsepp lecsorog az arcomon.

- A szüleid azok Darcy? Ők bántanak? - itt már hangosan zokogtam és hevesen ráztam a fejem, miközben a számra szorítottam a kezem, hogy elfojtsam a sírást. 

- Válaszolj! - fogta meg a karom. 

- Én nem...nem ők azok. - mondtam remegő hangon. 

- Akkor ki? Ki az Darcy? - láttam, ahogy megfeszül az állkapcsa és szeméből csak úgy sugárzik a hamisítatlan düh. Nem árulhatom el neki, hogy Matt az. Ki tudja mit csinálna ha megtudná. Lehet, hogy soha többé nem jöhetnék haza.

- Sajnálom. - kirántom a keze közül a karom és a ház felé szaladok remegő kezekkel nyitom ki az ajtót és csukom be magam után és az ajtónak dőlve a földre csúszok. Nem jön utánam és nem sokkal később hallom, hogy elhajt a kocsival. Felmegyek a szobámba és úgy  ahogy vagyok befekszem az ágyamba. Arcomat a mellénybe fúrom és hagyom, hogy az illata álomba ringasson.

3. Szia Elliott

"Csak adj még egy esélyt ennek az altatódalnak

És hangosítsd fel a rádiót

Ha most hallasz engem

Hozzád szólok

Hogy elmondjam, nem vagy egyedül"

(Nickelback)

- Hol a faszomba voltál!? - szédültem. Kezemet a lüktető fejemre szorítottam és próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. - Kérdeztem valamit a kurva életbe!- egy hatalmas rúgás az oldalamba. Az összes levegő kiszorult  tüdőmből, hirtelen alig kaptam levegőt.
Kezével mélyen belemarkolt a hajamba és felrángatott, hogy a szemébe nézzek.
- Többet elő ne forduljon megértetted!? - üvöltötte még mindig a hajamat tépve. - Takaríts fel. - csak hevesen bólogattam, miközben már szúrták a szememet a könnyek. Aztán egy mozdulattal a földre vágott és felsétált a szobájába. Gyűlölöm, amikor ilyen. És sajnos gyakran fordul elő, hogy dühös. De rajta kívül nincs másom. Vannak rajta kívül rokonaim, de nem kérhettem tőlük, hogy fogadjanak be, hisz még néha magukra sem elég a pénzük. Így maradtam én a bátyámra Matt-re. Soha nem voltunk jó testvéri viszonyban és, amióta anyuék nincsenek ez csak még rosszabb lesz.
2 és fél év hosszú idő...addig ki kell bírnom. Utána kivehetem a pénzt, amit a szüleim nekem szántak és elmehetek ebből kísértetházból. A nappalit raktam rendbe, amikor kopogtattak az ajtón. Felnéztem az emelet felé, utána elindultam, hogy ajtót nyissak. Ledermedtem, ahogy megláttam az ajtóban a bátyám legjobb haverját. Gyorsan a padlóra szegeztem a tekintetem és elmotyogtam egy halk "sziát" majd beengedtem.
- Mi újság Darcy? - elfogott a hányinger, és a rettegés. Undorodtam ettől az embertől. Minden alkalmat megragad, hogy visszataszító ajánlatokat tegyen nekem és, hogy hozzám érjen. Nem válaszoltam, inkább eloldalaztam a lépcső felé.
- Szólok Matt-nek, hogy itt vagy. - megiramodtam felfelé és már azt hittem sikerül meglógnom, amikor megragadta a derekam és vissza rántott. Neki nyomott a falnak, miközben végig háttal álltam neki és előre nyúlt, hogy kigombolhassa a farmerom.
- Hagyd abba! - próbáltam ellökni tolakodó kezeit.
- Fogd be a szád te mocskos kis ribanc. - nyögte a fülembe. Ágyékát a hátsómnak nyomta, amitől egy nyögés hagyta el a torkát az enyémet viszont egy apró sikoly.
- Hé George. - jött egy hang az emelet felől. Megkönnyebbülve néztem fel Mattre, aki a lépcső tetején állt.
- Csá Öreg. - egy kicsit hátrébb húzódott, de továbbra sem engedett el.
- Elugrunk Shean-hez, vagy befejezed, amit elkezdtél a ribanccal? - a szemem elkerekedett és éles fájdalom hasította a mellkasomba a szavaira. Befejezed amit elkezdtél a ribanccal... Ennyi vagyok neki? Nem a testvére hanem...egy ribanc. Hagyja, hogy megerőszakoljon. George a fülemhez hajolt és undorítóan kéjes hangon suttogott bele.
- Legközelebb befejezzük bébi. - azzal elengedett és a bejárati ajtó felé indult. Matt egy pillantást sem vetve rám elhaladt mellettem majd pár pillanat múlva már csak az ajtó csapódása visszhangzott a házban.
Térdeim felmondták a szolgálatot és könnyek közt borultam a földre. Marta a bőrömet, az érintése. Felmentem a fürdőszobába ledobáltam a ruháimat s a forró zuhany alá álltam. A víz hangja elnyomta a zokogásomat. Csak arra tudtam gondolni, hogy lemossam annak a mocsoknak az érintését magamról. A bőröm kivörösödött a szivacstól.
A nap hátralevő részében, amilyen gyorsan csak tudtam kitakarítottam a házat, utána bezárkóztam a szobámba. A fülemben a zene maxon volt, miközben egy romantikus regényt olvastam. Bár elkezdődne az iskola...de addig még van másfél hónap. Hiányoznak a szüleim. Lassan két hónapja... Ha még itt lennének nem lenne ez. Matt mindig is undok volt velem, de mióta anyáék elmentek teljesen megváltozott...mint ahogy ez az előbb is megmutatkozott.
Vick-ről még mindig semmi hír. Lassan már hozzá szokhatnék, hogy nem számíthatok senkire. De most mindent megadnék, hogy láthassam és beszélhessek legjobb barátnőmmel. Nem sokkal 9 után elnyomott az álom.

Két héttel később

-Te vagy az Szerelmem? - épp bevásárló körúton voltam és a fűszeres polcnál keresgéltem, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Először nem fordultam hátra mivel gondoltam valaki másnak szól, de amikor mellém lépett már láttam ki volt az.
- Szia Elliott. - helyes arcán mint eddig bármikor, amikor rá néztem most is hatalmas mosoly ült. Viszonoztam.
- Hát felismersz? - viccelődött. - Mi lesz a kaja? - nézett a tömött bevásárló kosaramba.
- Őszintén? Még én sem tudom. - nevettem fel zavaromba. - És nálad? - böktem ujjammal az ő üres kosarára.
- Őszintén? - vigyorodott el, mire én bólintottam. Fejével a kasszás csaj felé biccentett.
- Ó. - esett le a dolog. - De üres kosárral akarod felszedni? - nevettem fel hangosan, majd ő is ugyan így tett.

- Igazad van. Várj meg, mindjárt vissza jövök. - azzal eltűnt a sorok között. Egy perccel később visszajött pár doboz gumival a kosarába. Szem forgatva indultam el a zöldségek felé.
- Jó akkor segíts nekem bevásárolni. - jött utánam. - A többiek úgy is mindig baszogatnak, hogy üres kézzel megyek haza a boltból.- majd hozzátette.- Szerintük. - nevetett.
- Na gyere. - mosolyogtam rá.
- Hé várj cseréljünk. - vette ki a kezemből a nehéz  kosarat és az övét adta oda. Enyhe pír öntötte el az arcom, ahogy lenéztem az óvszeres kosárra. Remélem nem futunk össze ismerőssel mert az kínos lenne.
- Kösz. - csak egy mosoly volt a válasz. Elliott társasága nagyon jót tett a hangulatomnak, ami már napok óta elég szar volt. Az egész bevásárlóközpontot végig jártuk. Már rég nevettem ennyit. Elliott egy nagyon spontán ember volt, és ez agyon is tetszett. A könnyem is kicsordult a röhögéstől, amikor a ruha osztályon felvett egy rózsaszín csipkés melltartót és nőies mozdulatokkal a vásárlókkal elkezdett szóba elegyedni. Nekem kellett elrángatnom egy sráctól, amikor a melltartó kényelméről és hatékonyságáról magyarázott. Szegény fiú próbált menekülni, de Elliott csak követte és ahogy a srác gyorsított Elliott annál hangosabb lett és egy csomó ember figyelmét ránk irányította ezzel. Nevetve levettem róla a ruhadarabot és visszatettem. Amikor visszamentem hozzá valakivel beszélt telefonon.
- A boltba...Igen...Darcyval. - pillantott rám egy csodás mosoly kíséretében. - Aha én is meglepődtem. Oké. Csáó. - azzal kinyomta.
- Blake volt az. - mondta miközben visszatette a zsebébe a készüléket. - Üdvözöl. - ezt kötve hiszem, de elmosolyodtam, majd folytattuk a vásárlást. Miután fizettünk és Elliott sikeresen megszerezte a kiszemelt kasszás lány számát megálltunk egymással szemben mind a kettőnknek teli volt a keze szatyrokkal.
- Hát ...remélem még látjuk egymást. - mondtam és már készültem volna elindulni.
- Várj! - szólt utánam. - Nincs kedved valamikor eljönni bulizni? Olyan jó lenne.
- Én...nem hinném, hogy rá érnék.
- Ugyan már. Egy kis ivászatra mindenki rá ér. Lefogadom, hogy a többiek is nagyon örülnének neked.
- Még átgondolom. - láthatta, hogy semmi esély nincs rá és kedvesen bólintott majd elköszöntünk egymástól és elindultam haza.