"Csak adj még egy esélyt ennek az altatódalnak
És hangosítsd fel a rádiót
Ha most hallasz engem
Hozzád szólok
Hogy elmondjam, nem vagy egyedül"
(Nickelback)
- Hol a faszomba voltál!? - szédültem. Kezemet a lüktető fejemre szorítottam és próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. - Kérdeztem valamit a kurva életbe!- egy hatalmas rúgás az oldalamba. Az összes levegő kiszorult tüdőmből, hirtelen alig kaptam levegőt.
Kezével mélyen belemarkolt a hajamba és felrángatott, hogy a szemébe nézzek.
- Többet elő ne forduljon megértetted!? - üvöltötte még mindig a hajamat tépve. - Takaríts fel. - csak hevesen bólogattam, miközben már szúrták a szememet a könnyek. Aztán egy mozdulattal a földre vágott és felsétált a szobájába. Gyűlölöm, amikor ilyen. És sajnos gyakran fordul elő, hogy dühös. De rajta kívül nincs másom. Vannak rajta kívül rokonaim, de nem kérhettem tőlük, hogy fogadjanak be, hisz még néha magukra sem elég a pénzük. Így maradtam én a bátyámra Matt-re. Soha nem voltunk jó testvéri viszonyban és, amióta anyuék nincsenek ez csak még rosszabb lesz.
2 és fél év hosszú idő...addig ki kell bírnom. Utána kivehetem a pénzt, amit a szüleim nekem szántak és elmehetek ebből kísértetházból. A nappalit raktam rendbe, amikor kopogtattak az ajtón. Felnéztem az emelet felé, utána elindultam, hogy ajtót nyissak. Ledermedtem, ahogy megláttam az ajtóban a bátyám legjobb haverját. Gyorsan a padlóra szegeztem a tekintetem és elmotyogtam egy halk "sziát" majd beengedtem.
- Mi újság Darcy? - elfogott a hányinger, és a rettegés. Undorodtam ettől az embertől. Minden alkalmat megragad, hogy visszataszító ajánlatokat tegyen nekem és, hogy hozzám érjen. Nem válaszoltam, inkább eloldalaztam a lépcső felé.
- Szólok Matt-nek, hogy itt vagy. - megiramodtam felfelé és már azt hittem sikerül meglógnom, amikor megragadta a derekam és vissza rántott. Neki nyomott a falnak, miközben végig háttal álltam neki és előre nyúlt, hogy kigombolhassa a farmerom.
- Hagyd abba! - próbáltam ellökni tolakodó kezeit.
- Fogd be a szád te mocskos kis ribanc. - nyögte a fülembe. Ágyékát a hátsómnak nyomta, amitől egy nyögés hagyta el a torkát az enyémet viszont egy apró sikoly.
- Hé George. - jött egy hang az emelet felől. Megkönnyebbülve néztem fel Mattre, aki a lépcső tetején állt.
- Csá Öreg. - egy kicsit hátrébb húzódott, de továbbra sem engedett el.
- Elugrunk Shean-hez, vagy befejezed, amit elkezdtél a ribanccal? - a szemem elkerekedett és éles fájdalom hasította a mellkasomba a szavaira. Befejezed amit elkezdtél a ribanccal... Ennyi vagyok neki? Nem a testvére hanem...egy ribanc. Hagyja, hogy megerőszakoljon. George a fülemhez hajolt és undorítóan kéjes hangon suttogott bele.
- Legközelebb befejezzük bébi. - azzal elengedett és a bejárati ajtó felé indult. Matt egy pillantást sem vetve rám elhaladt mellettem majd pár pillanat múlva már csak az ajtó csapódása visszhangzott a házban.
Térdeim felmondták a szolgálatot és könnyek közt borultam a földre. Marta a bőrömet, az érintése. Felmentem a fürdőszobába ledobáltam a ruháimat s a forró zuhany alá álltam. A víz hangja elnyomta a zokogásomat. Csak arra tudtam gondolni, hogy lemossam annak a mocsoknak az érintését magamról. A bőröm kivörösödött a szivacstól.
A nap hátralevő részében, amilyen gyorsan csak tudtam kitakarítottam a házat, utána bezárkóztam a szobámba. A fülemben a zene maxon volt, miközben egy romantikus regényt olvastam. Bár elkezdődne az iskola...de addig még van másfél hónap. Hiányoznak a szüleim. Lassan két hónapja... Ha még itt lennének nem lenne ez. Matt mindig is undok volt velem, de mióta anyáék elmentek teljesen megváltozott...mint ahogy ez az előbb is megmutatkozott.
Vick-ről még mindig semmi hír. Lassan már hozzá szokhatnék, hogy nem számíthatok senkire. De most mindent megadnék, hogy láthassam és beszélhessek legjobb barátnőmmel. Nem sokkal 9 után elnyomott az álom.
Két héttel később
-Te vagy az Szerelmem? - épp bevásárló körúton voltam és a fűszeres polcnál keresgéltem, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Először nem fordultam hátra mivel gondoltam valaki másnak szól, de amikor mellém lépett már láttam ki volt az.
- Szia Elliott. - helyes arcán mint eddig bármikor, amikor rá néztem most is hatalmas mosoly ült. Viszonoztam.
- Hát felismersz? - viccelődött. - Mi lesz a kaja? - nézett a tömött bevásárló kosaramba.
- Őszintén? Még én sem tudom. - nevettem fel zavaromba. - És nálad? - böktem ujjammal az ő üres kosarára.
- Őszintén? - vigyorodott el, mire én bólintottam. Fejével a kasszás csaj felé biccentett.
- Ó. - esett le a dolog. - De üres kosárral akarod felszedni? - nevettem fel hangosan, majd ő is ugyan így tett.
- Jó akkor segíts nekem bevásárolni. - jött utánam. - A többiek úgy is mindig baszogatnak, hogy üres kézzel megyek haza a boltból.- majd hozzátette.- Szerintük. - nevetett.
- Na gyere. - mosolyogtam rá.
- Hé várj cseréljünk. - vette ki a kezemből a nehéz kosarat és az övét adta oda. Enyhe pír öntötte el az arcom, ahogy lenéztem az óvszeres kosárra. Remélem nem futunk össze ismerőssel mert az kínos lenne.
- Kösz. - csak egy mosoly volt a válasz. Elliott társasága nagyon jót tett a hangulatomnak, ami már napok óta elég szar volt. Az egész bevásárlóközpontot végig jártuk. Már rég nevettem ennyit. Elliott egy nagyon spontán ember volt, és ez agyon is tetszett. A könnyem is kicsordult a röhögéstől, amikor a ruha osztályon felvett egy rózsaszín csipkés melltartót és nőies mozdulatokkal a vásárlókkal elkezdett szóba elegyedni. Nekem kellett elrángatnom egy sráctól, amikor a melltartó kényelméről és hatékonyságáról magyarázott. Szegény fiú próbált menekülni, de Elliott csak követte és ahogy a srác gyorsított Elliott annál hangosabb lett és egy csomó ember figyelmét ránk irányította ezzel. Nevetve levettem róla a ruhadarabot és visszatettem. Amikor visszamentem hozzá valakivel beszélt telefonon.
- A boltba...Igen...Darcyval. - pillantott rám egy csodás mosoly kíséretében. - Aha én is meglepődtem. Oké. Csáó. - azzal kinyomta.
- Blake volt az. - mondta miközben visszatette a zsebébe a készüléket. - Üdvözöl. - ezt kötve hiszem, de elmosolyodtam, majd folytattuk a vásárlást. Miután fizettünk és Elliott sikeresen megszerezte a kiszemelt kasszás lány számát megálltunk egymással szemben mind a kettőnknek teli volt a keze szatyrokkal.
- Hát ...remélem még látjuk egymást. - mondtam és már készültem volna elindulni.
- Várj! - szólt utánam. - Nincs kedved valamikor eljönni bulizni? Olyan jó lenne.
- Én...nem hinném, hogy rá érnék.
- Ugyan már. Egy kis ivászatra mindenki rá ér. Lefogadom, hogy a többiek is nagyon örülnének neked.
- Még átgondolom. - láthatta, hogy semmi esély nincs rá és kedvesen bólintott majd elköszöntünk egymástól és elindultam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése