"Bámuld sok fényképed s fejedben képkockát
Növeld velük egészséges időd polcát
Tetovált emlékeid holt bőröd szúrják át
Amelyik érdemes volt megérte mind a mát..."
Darcy Bloom
Növeld velük egészséges időd polcát
Tetovált emlékeid holt bőröd szúrják át
Amelyik érdemes volt megérte mind a mát..."
(Green Day)
Darcy Bloom
Hétfőn már ismét a suli padban ültem. Valahogy már hiányzott hisz ilyenkor sem kell Matt-el találkoznom, viszont nagyon egyedül érzem magam. A lemaradásomat pótoltam, amíg nem voltam, mivel megkértem az egyik osztálytársamat, hogy fényképezze le amit csináltak és küldje el. Viszont a matek...sehogy nem fogtam fel. Ráadásul nemsoká dogát írunk. Soha nem voltam jó matekos. Most is a táblára bambultam, de nem értettem egy kukkot sem. Próbáltam egy kicsit megdöntetni a fejem, hátha úgy lesz valami értelme, de semmi.
Nagyon ugrottam a padban, amikor elkezdett rezegni a telefonom. Jött egy sms-em Serahtól.
~Szia!!!! Átjössz ma???? Már nem bírom elviselni a többieket! :D HIÁNYZOL! Ja és bocs ha órán vagy ;)~
Feltűnés mentesen gyorsan bepötyögtem a választ.
~Még szép, hogy megyek mert már nagyon hiányzik a barátnőm!!! Mikor is láttuk egymást utoljára....? úgy 2 napja? xD~
Pár másodperc múlva jött a válasz.
~ 2 nap hosszú idő Bloom!! :D ~
- Rendben, akkor a dolgozat csütörtökön lesz mindenki készüljön! - fejezte be az órát épp csengő előtt Mr. Hugh.
Most jut eszembe, hogy Ser biztos tud segíteni a matekba, hisz ezeket ő már tanulta.
~Kéne egy kis segítség a matekba....csütörtökön dolgozat és fogalmam sincs, hogy kezdjek neki bárminek is. :\~
Jött is a válasz.
~Megbeszélve ;)~
Még volt két irodalmam, amit nagy nehezen, de túléltem, és már rohantam is haza. Matt otthon tévézett, amikor megérkeztem és mondtam neki, hogy elmegyek a könyvtárba tanulni. Ez az egy hely az, amihez nincs kifogása mert, ha romlanak a jegyeim átadják másnak a gyámságot. Bár úgy lenne.
Gyorsan felmentem a szobámba átöltöztem kényelmesebb ruhába a farmert lecseréltem egy melegítőre az ingemet egy bő hosszú ujjú felsőre, aztán bedobáltam a matekcuccot egy válltáskába. Miután felvettem a cipőm és kabátom elköszöntem a bátyámtól és elindultam Serah-ékhoz.
***
- Végre már! - nyitott ajtót Ser hatalmas mosollyal az arcán. Vacogó foggal léptem be a lakásba. - Csináltam teát.
- Köszi. - vettem le a kabátom és felakasztottam a fogasra.
- Akkor tudsz segíteni a matekba? - ültem le az asztalhoz és a forró bögrén pihentettem a kezem.
- Én? - nevetett. - Épp, hogy átmentem belőle érettségin.
- De azt mondtad... - kezdtem bele kétségbeesetten.
- Azt mondtad kéne egy kis segítség. - mosolyodott el. - Én nem, de más tud segíteni. Idd meg a teát.
Úgy tettem, ahogy mondott és nagyon jól esett mert végre már nem éreztem azt, hogy mindenem jégcsapból van. Egy ideig még beszélgettünk, aztán felállt és kérte, hogy kövessem.
- Na ideje matekozni csajszi. - indult el az ajtó felé. Felkaptam a cuccom és követtem. A szemem kikerekedett, amikor észre vettem merre tart. A harmadikon Elliott és Blake lakása volt. Nagyon reménykedtem benne, hogy Elliott legyen a jó matekos, bár ennek nagyon kicsi az esélyét láttam, mégis reménykedtem. Lassú léptekkel követtem Serah-t fel a lépcsőn. Pechemre nem a piercinges srác ajtaja előtt álltunk meg.
- Serah inkább megoldom egyedül. - próbáltam ellenkezni, de már bekopogott.
- De Blake nagyon jó matekos. Mindig ötös volt, és nekem is ő segített és lám egy kettes össze jött. - nevetett. Én ebben a percben inkább sírnék. Görcsbe rándult a gyomrom, amikor az ajtó elkezdett kinyílni. Asszem nyitva maradt a szám, amikor megláttam. Egy szál melegítőnadrágba volt. Egy nagyot nyeltem és végig néztem rajta. A teste tökéletes volt és most kiderült, hogy nem csak a karjain van tetoválás. Nagy nehezen, de sikerült felnéznem az arcára.
- Sziasztok. - mondta ásítás közben és a szemét dörzsölte. Basszus felébresztettük. Serah-t láthatóan ez nem érdekelte.
- Segítened kell neki Blake, mert meg fog bukni! - mondta kétségbe esetten Serah. Istenem ez a nő.
- Mi van Serah? - kérdezte rekedt hangon Blake.
- Darcy megkért, hogy segítsek neki matekba - itt Blake elmosolyodott, de Ser annyiban hagyta. - de ugyebár tudjuk, hogy nekem nem fekszik a matek, szóval tudnál neki segíteni? Csütörtökön dolgozatot írnak.
Blake szeme az enyémbe fúródott és mielőtt válaszolhatott volna Serah belökött Blake mellett az ajtón.
- Köszi! - vigyorgott és becsukta ránk az ajtót.
- Idióta. - motyogta Blake még mindig az ajtót nézve.
Még egyszer sem voltam a lakásában. Mindenkiében voltam már eddig, de egyik sem volt ennyire...semmilyen. Az össze lakás ugyan olyan elrendezésbe volt, mindbe úgy volt, hogy ahogy belépsz egyből a nappaliban vagy. A konyhát és a nappalit a padlón egy kis emelvény, és a pult választja el egymástól. A falak fehérek voltak a bútorok egyhangúak. Volt egy fekete kanapé a nappaliba amin egy gyűrött kockás takaró volt, vele szemben egy tévé. Egyetlen egy képet vettem észre a falon, amin mind a nyolcan rajta vannak. A kép szilveszterkor készülhetett New York-ba a Times square-en. Mind egymást ölelik és a kamerába nevetnek.
- Figyelj ha nem érsz rá nem kell...- hadartam mire megfordult.
- Semmi baj. Segítek. - mondta egy félmosoly kíséretében. - Mit vesztek? - indult el az asztal felé én meg követtem.
- Trigonometriát. - leült és kihúzta a maga melletti széket én meg kicsit habozva, de leültem.
- Na mutasd. - mondta én meg elővettem a füzetemet és mutogattam, hol tartunk. Én esküszöm próbáltam figyelni rá mit magyaráz, de annyira lekötött a bámulása, hogy semmit nem értettem. Amikor rákérdezett, hogy ezt értem e csak bólogattam. Figyeltem, hogy mozog a szája...istenem az a száj! A testét próbáltam figyelmen kívül hagyni mert az már tényleg önkínzásnak számítana. Végig az arcát néztem, olyan komoly arccal magyarázott. Leírt nekem néhány feladatot, hogy csináljam meg, és már kábé 10 perce bámulok egy feladatot, miközben ő engem figyel. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a tüdejét.
- Azt mondtad érted. - idegességemben a hajamat babráltam és áttettem az egyik oldalra.
- Hát akkor még értettem. - nem válaszolt. Felnéztem rá és láttam, hogy fagyos tekintettel bámul rám. Ennyire haragszik?
Az egész testem elkezdett remegni, amikor felemelte a kezét és elsimította a hajamat.
- Mit...? - kezdtem, amikor végig simított a nyakamon és megnyomott egy pontot, amitől megrándult az arcom. Jaj ne! Gyorsan felálltam és eltakartam a nyakam a hajammal. Az arcáról dühöt lehetett leolvasni. Az álla megfeszült a szeme meg szikrákat szórt, ahogy rám nézett.
Teljesen bepánikoltam, amikor felállt és a széket, amin az előbb még ültem egy mozdulattal felborítja és felém jött. Mozdulni sem tudtam, amikor megfogta a vállam elsöpörte a hajam és lehúzta a vállamról a felsőt. Még mindig nem akartak megmozdulni a végtagjaim.
- Hagyd abba...- mondtam halkan és amikor felnéztem rá, láttam, hogy eltátott szájjal nézi a vállam.
- Hagyjam abba? - mondta ugyan olyan halkan, a hangja rekedt volt. - Nézz már magadra! - végre megmozdult a kezem és visszarántottam a vállamra a ruhát.
- Miért nem tudsz békén hagyni?! Nem mondd meg mit csináljak! - már hátat is fordítottam neki és mentem volna összeszedni a cuccaimat, amikor a kezemnél fogva durván visszarántott magához és megfogta a felsőm alját maj áthúzta a fejemen és eldobta.
- Mit csinálsz? Engedj el te rohadék! - kiabáltam rá, de ő csak szomorú tekintettel nézett végig rajtam. Átkarolta hátulról a derekamat és hátam a csupasz mellkasának nyomódott, ahogy felemelt és a bejárati ajtó előtti falon lévő egész alakos tükör elé vitt. Egyből elfordítottam a fejemet nem akartam látni, azt az embert, aki visszanéz rám a tükörből.
Blake megragadta az állam és egyenesen a tükör felé fordította a fejem, de én behunytam a szemem.
- Nézz végig magadon! Ez az a nő, aki szeretnél lenni? Meddig fogod hagyni? Hm? Amíg odáig fajul, hogy egy nap már lábra se tudsz állni, mert egy pszichopata úgy megvert? - végig hangosan beszélt, de az utolsó mondatnál a hangja elhalkult. - Vagy ami rosszabb...megöl. Ezt te sem akarod Darcy.
A könnyek megállíthatatlanul elkezdtek hullani a szememből és végül kinyitottam, hogy belenézzek a tükörbe. Borzalmasan néztem ki. Alig volt olyan hely a bőrömön, ahol nem volt valamilyen zúzódás vagy véraláfutás.
- Elmondod ki teszi ezt veled? - hajolt oda fülemhez, mire én hevesen elkezdtem rázni a fejem. Hangosan kifújta a levegőt és maga felé fordított. A zokogás rázta az egész testemet és nem tudtam a szemébe nézni. Ledöbbentem, amikor karjait körém kulcsolta és szorosan magához ölelt. Arcomat a mellkasába fúrtam és átkaroltam a derekát. Az, hogy próbált megvigasztalni valamiért még jobban sírásra késztetett és egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt.
- Csss. Semmi baj. - megnyugtatóan elkezdte simogatni csupasz hátamat közben ide oda lépkedve ringatott. - Ne haragudj. - súgta a fülembe.
Amikor végre rendesen kaptam levegőt elengedett és kezei közé fogta az arcomat és kedvesen rám mosolygott majd próbálta letörölni a könnyet az ujjaival. Vissza mosolyogtam rá, és legnagyobb meglepetésemre lehajolt, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra, de tekintetéből azt vettem észre, hogy még saját magát is sikerült meglepnie. Zavartan megrázta a fejé és megköszörülte a torkát majd ellépett tőlem és lehajolt a pólómért és a kezembe nyomta.
- Ne haragudj, csak... - kezdte esetlenül, mire elmosolyodtam.
- Semmi baj. - bújtam vissza a felsőmbe majd halkan hozzá tettem. - Tudom, hogy igazad van. - vissza mentem az asztalhoz és összepakoltam a cuccaimat és az ajtóhoz sétáltam.
- Köszönöm. hogy próbáltál segíteni a metekba, de azt hiszem reménytelen eset vagyok. - tettettem nevetés. Nagyon kínosan érzem magam az előbbi kiborulásom miatt és minél hamarabb el akarok menni innen.
- Serahról és az ikrekről is azt hittük. Ja meg még ott van Elliott is. - mosolyodott el.
- Akkor...szia.
Már csuktam volna be az ajtót magam mögött, amikor utánam szólt.
- Darcy!
- Igen? - néztem vissza rá. Az arcán a vonások meglágyultak, ahogy rám nézett.
- Nem hagyom annyiban, ugye tudod?
- Tudom.
Gyorsan felmentem a szobámba átöltöztem kényelmesebb ruhába a farmert lecseréltem egy melegítőre az ingemet egy bő hosszú ujjú felsőre, aztán bedobáltam a matekcuccot egy válltáskába. Miután felvettem a cipőm és kabátom elköszöntem a bátyámtól és elindultam Serah-ékhoz.
***
- Végre már! - nyitott ajtót Ser hatalmas mosollyal az arcán. Vacogó foggal léptem be a lakásba. - Csináltam teát.
- Köszi. - vettem le a kabátom és felakasztottam a fogasra.
- Akkor tudsz segíteni a matekba? - ültem le az asztalhoz és a forró bögrén pihentettem a kezem.
- Én? - nevetett. - Épp, hogy átmentem belőle érettségin.
- De azt mondtad... - kezdtem bele kétségbeesetten.
- Azt mondtad kéne egy kis segítség. - mosolyodott el. - Én nem, de más tud segíteni. Idd meg a teát.
Úgy tettem, ahogy mondott és nagyon jól esett mert végre már nem éreztem azt, hogy mindenem jégcsapból van. Egy ideig még beszélgettünk, aztán felállt és kérte, hogy kövessem.
- Na ideje matekozni csajszi. - indult el az ajtó felé. Felkaptam a cuccom és követtem. A szemem kikerekedett, amikor észre vettem merre tart. A harmadikon Elliott és Blake lakása volt. Nagyon reménykedtem benne, hogy Elliott legyen a jó matekos, bár ennek nagyon kicsi az esélyét láttam, mégis reménykedtem. Lassú léptekkel követtem Serah-t fel a lépcsőn. Pechemre nem a piercinges srác ajtaja előtt álltunk meg.
- Serah inkább megoldom egyedül. - próbáltam ellenkezni, de már bekopogott.
- De Blake nagyon jó matekos. Mindig ötös volt, és nekem is ő segített és lám egy kettes össze jött. - nevetett. Én ebben a percben inkább sírnék. Görcsbe rándult a gyomrom, amikor az ajtó elkezdett kinyílni. Asszem nyitva maradt a szám, amikor megláttam. Egy szál melegítőnadrágba volt. Egy nagyot nyeltem és végig néztem rajta. A teste tökéletes volt és most kiderült, hogy nem csak a karjain van tetoválás. Nagy nehezen, de sikerült felnéznem az arcára.
- Sziasztok. - mondta ásítás közben és a szemét dörzsölte. Basszus felébresztettük. Serah-t láthatóan ez nem érdekelte.
- Segítened kell neki Blake, mert meg fog bukni! - mondta kétségbe esetten Serah. Istenem ez a nő.
- Mi van Serah? - kérdezte rekedt hangon Blake.
- Darcy megkért, hogy segítsek neki matekba - itt Blake elmosolyodott, de Ser annyiban hagyta. - de ugyebár tudjuk, hogy nekem nem fekszik a matek, szóval tudnál neki segíteni? Csütörtökön dolgozatot írnak.
Blake szeme az enyémbe fúródott és mielőtt válaszolhatott volna Serah belökött Blake mellett az ajtón.
- Köszi! - vigyorgott és becsukta ránk az ajtót.
- Idióta. - motyogta Blake még mindig az ajtót nézve.
Még egyszer sem voltam a lakásában. Mindenkiében voltam már eddig, de egyik sem volt ennyire...semmilyen. Az össze lakás ugyan olyan elrendezésbe volt, mindbe úgy volt, hogy ahogy belépsz egyből a nappaliban vagy. A konyhát és a nappalit a padlón egy kis emelvény, és a pult választja el egymástól. A falak fehérek voltak a bútorok egyhangúak. Volt egy fekete kanapé a nappaliba amin egy gyűrött kockás takaró volt, vele szemben egy tévé. Egyetlen egy képet vettem észre a falon, amin mind a nyolcan rajta vannak. A kép szilveszterkor készülhetett New York-ba a Times square-en. Mind egymást ölelik és a kamerába nevetnek.
- Figyelj ha nem érsz rá nem kell...- hadartam mire megfordult.
- Semmi baj. Segítek. - mondta egy félmosoly kíséretében. - Mit vesztek? - indult el az asztal felé én meg követtem.
- Trigonometriát. - leült és kihúzta a maga melletti széket én meg kicsit habozva, de leültem.
- Na mutasd. - mondta én meg elővettem a füzetemet és mutogattam, hol tartunk. Én esküszöm próbáltam figyelni rá mit magyaráz, de annyira lekötött a bámulása, hogy semmit nem értettem. Amikor rákérdezett, hogy ezt értem e csak bólogattam. Figyeltem, hogy mozog a szája...istenem az a száj! A testét próbáltam figyelmen kívül hagyni mert az már tényleg önkínzásnak számítana. Végig az arcát néztem, olyan komoly arccal magyarázott. Leírt nekem néhány feladatot, hogy csináljam meg, és már kábé 10 perce bámulok egy feladatot, miközben ő engem figyel. Egy hatalmas sóhaj hagyta el a tüdejét.
- Azt mondtad érted. - idegességemben a hajamat babráltam és áttettem az egyik oldalra.
- Hát akkor még értettem. - nem válaszolt. Felnéztem rá és láttam, hogy fagyos tekintettel bámul rám. Ennyire haragszik?
Az egész testem elkezdett remegni, amikor felemelte a kezét és elsimította a hajamat.
- Mit...? - kezdtem, amikor végig simított a nyakamon és megnyomott egy pontot, amitől megrándult az arcom. Jaj ne! Gyorsan felálltam és eltakartam a nyakam a hajammal. Az arcáról dühöt lehetett leolvasni. Az álla megfeszült a szeme meg szikrákat szórt, ahogy rám nézett.
Teljesen bepánikoltam, amikor felállt és a széket, amin az előbb még ültem egy mozdulattal felborítja és felém jött. Mozdulni sem tudtam, amikor megfogta a vállam elsöpörte a hajam és lehúzta a vállamról a felsőt. Még mindig nem akartak megmozdulni a végtagjaim.
- Hagyd abba...- mondtam halkan és amikor felnéztem rá, láttam, hogy eltátott szájjal nézi a vállam.
- Hagyjam abba? - mondta ugyan olyan halkan, a hangja rekedt volt. - Nézz már magadra! - végre megmozdult a kezem és visszarántottam a vállamra a ruhát.
- Miért nem tudsz békén hagyni?! Nem mondd meg mit csináljak! - már hátat is fordítottam neki és mentem volna összeszedni a cuccaimat, amikor a kezemnél fogva durván visszarántott magához és megfogta a felsőm alját maj áthúzta a fejemen és eldobta.
- Mit csinálsz? Engedj el te rohadék! - kiabáltam rá, de ő csak szomorú tekintettel nézett végig rajtam. Átkarolta hátulról a derekamat és hátam a csupasz mellkasának nyomódott, ahogy felemelt és a bejárati ajtó előtti falon lévő egész alakos tükör elé vitt. Egyből elfordítottam a fejemet nem akartam látni, azt az embert, aki visszanéz rám a tükörből.
Blake megragadta az állam és egyenesen a tükör felé fordította a fejem, de én behunytam a szemem.
- Nézz végig magadon! Ez az a nő, aki szeretnél lenni? Meddig fogod hagyni? Hm? Amíg odáig fajul, hogy egy nap már lábra se tudsz állni, mert egy pszichopata úgy megvert? - végig hangosan beszélt, de az utolsó mondatnál a hangja elhalkult. - Vagy ami rosszabb...megöl. Ezt te sem akarod Darcy.
A könnyek megállíthatatlanul elkezdtek hullani a szememből és végül kinyitottam, hogy belenézzek a tükörbe. Borzalmasan néztem ki. Alig volt olyan hely a bőrömön, ahol nem volt valamilyen zúzódás vagy véraláfutás.
- Elmondod ki teszi ezt veled? - hajolt oda fülemhez, mire én hevesen elkezdtem rázni a fejem. Hangosan kifújta a levegőt és maga felé fordított. A zokogás rázta az egész testemet és nem tudtam a szemébe nézni. Ledöbbentem, amikor karjait körém kulcsolta és szorosan magához ölelt. Arcomat a mellkasába fúrtam és átkaroltam a derekát. Az, hogy próbált megvigasztalni valamiért még jobban sírásra késztetett és egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt.
- Csss. Semmi baj. - megnyugtatóan elkezdte simogatni csupasz hátamat közben ide oda lépkedve ringatott. - Ne haragudj. - súgta a fülembe.
Amikor végre rendesen kaptam levegőt elengedett és kezei közé fogta az arcomat és kedvesen rám mosolygott majd próbálta letörölni a könnyet az ujjaival. Vissza mosolyogtam rá, és legnagyobb meglepetésemre lehajolt, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra, de tekintetéből azt vettem észre, hogy még saját magát is sikerült meglepnie. Zavartan megrázta a fejé és megköszörülte a torkát majd ellépett tőlem és lehajolt a pólómért és a kezembe nyomta.
- Ne haragudj, csak... - kezdte esetlenül, mire elmosolyodtam.
- Semmi baj. - bújtam vissza a felsőmbe majd halkan hozzá tettem. - Tudom, hogy igazad van. - vissza mentem az asztalhoz és összepakoltam a cuccaimat és az ajtóhoz sétáltam.
- Köszönöm. hogy próbáltál segíteni a metekba, de azt hiszem reménytelen eset vagyok. - tettettem nevetés. Nagyon kínosan érzem magam az előbbi kiborulásom miatt és minél hamarabb el akarok menni innen.
- Serahról és az ikrekről is azt hittük. Ja meg még ott van Elliott is. - mosolyodott el.
- Akkor...szia.
Már csuktam volna be az ajtót magam mögött, amikor utánam szólt.
- Darcy!
- Igen? - néztem vissza rá. Az arcán a vonások meglágyultak, ahogy rám nézett.
- Nem hagyom annyiban, ugye tudod?
- Tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése