1. Kapcsold ki

"Nem akarom, hogy a világ meglásson
Mert nem hiszem, hogy megértenének
Minden azért van, hogy végül összetörjön
Csak azt akarom, hogy tudd, ki vagyok..."

- Kapcsold ki. - ezt a két szót ismételgettem. Azt már nem tudom, hogy hangosan is kimondtam e vagy csak magamban. A whisky-s üveg darabokban volt szétszórva előttem, miután megittam az egészet. A könnyek teljesen elhomályosították a szemem miközben felvettem egy nagyobb darab üveget és hagytam kicsúszni a kezemből, hogy a tenyeremet felhasítsa és szabadon folyhasson belőle a vér. Mintha meg sem éreztem volna. Megismételtem. Lehet kezdtem megőrülni mert elkezdtem nevetni, majd lassacskán ismét elszorult a torkom és feltört belőle a hangos zokogás.
- Hé! - felnéztem a hang irányába, de abban a pillanatban megszédültem és a felhúzott térdemre ejtettem a fejem. Két erős kéz fogta meg az egyik vállamat aztán egy durva mozdulttal megfogta az állam és kényszerített, hogy rá nézzek. Abban a pillanatban elkapott a hányinger és neki még épp idejében sikerült felpattannia, így nem hánytam le.
- Baszd meg! - motyogta magában. Miután úgy éreztem mindent kiadtam magamból fáradtan lefeküdtem a fűben, és nagyon reméltem, hogy nem abba, amit az előbb ürítettem ki a gyomromból.
- Figyelj, nem épp nyerő ötlet itt hemperegni. - fogta meg a karom. - A kurva életbe. - láttam a meglepődést az arcán, amikor meglátta a véres kezem.
- Hagyj békén! - rántottam ki a kezemet az övéből. - Takarodj te faszfej!
- Nem kell kétszer mondani. Idióta picsa. - szinte köpte a szavakat, amiktől ismét rám tört a sírás. A fájdalom nem akart csillapodni a mellkasomban, amikor megláttam, hogy elindul.
- Nem megy. - a hangom erőtlen volt, de meghallotta és megállt, de nem nézett rám. - Nem tudom kikapcsolni. - most már ismét engem nézett. Biztosan szánalmas látványt nyújthattam a földön fekve.
- Micsodát? - kérdezte továbbra is barátságtalanul.
- Nem tudom. Nem sikerül. - visszasétált és letérdelt elém majd megfogta a karom és felültetett. A hátamat nekitámasztva a fának.
- Mit nem tudsz kikapcsolni? - nézett a szemeimben és láttam benne a az őszinte kíváncsiságot.
- Az érzéseimet. - suttogtam. Egy ideig csak bámult, míg én továbbra is csendesen sírtam.
Lenézett maga elé mintha gondolkodna valamin majd egy hatalmas sóhaj kíséretében visszanézett rám.
- Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. - a hónaljam alá nyúlt és talpra állított, utána azt hittem elesek, de csak a térdhajlatom alá nyúlt és minden erőlködés nélkül felkapott majd elindult velem ki a parkból. Egyik kezemmel a nyakában kapaszkodtam és próbáltam nem le nézni mert elkapott tőle a hányinger, úgyhogy inkább a nyakát kezdtem el tanulmányozni.
- Hova viszel? - semmi válasz. - Nem mehetnénk kicsit lassabban? -  kezem a szám elé szorítottam, mire felém kapta ijedt tekintetét. Lassított.
- Mi a neved? - ahogy beszélt éreztem, hogy rezeg a mellkasa.
- Darcy. - mondtam halkan. - És a tiéd?
- Nem fontos úgy sem látjuk többet egymást, és amúgy sem hiszem, hogy emlékeznél rá holnap reggel.
- Akkor te miért akartad tudni az enyémet? - kérdeztem álmosan és egy hatalmasat ásítottam. Csak mosolygott. Aztán szép lassacskán elringattak a léptei ennek a goromba idegennek.

Serah Zemera

- Serah nem láttad Blaket? Már ideje lenne menni. - jött utánunk Dave a parkolóba. 

- Fogalmam sincs. - na jó talán sejtem. Nagyon összemelegedett bent egy kis szöszivel, most is biztos egymást boldogítják valahol. 

- Szerintem épp azt a ribancot kúrja a budiba. - mondta ki Rose hangosan, amit gondoltam. Rose és Kieth egymás mellett álltak a Jip-nek dőlve. 

- Az előbb voltam vécén és a hangok alapján nem ők vannak bent. - vigyorodott el perverzen Kieth, mire Rose belekönyökölt az oldalába. Erre Kieth hangosan felnevetett és magához húzta a lányt, hogy megcsókolja. 

- Nyugi bébi. 

- Az ikerek? - kérdeztem Davet, aki épp most rakott egy szál cigit a szájába.

- Még bent biliárdoznak. Szolnál nekik, hogy lassan indulunk? - gyújtotta meg a cigit és megkönnyebbülten fújta ki a füstöt, mint aki már hetek óta nem gyújtott volna rá, pedig kb 10 perce volt neki az utolsó.

- Ahaaa. - forgattam meg a szemem és elindultam az ajtó felé. A banda, akik miatt jöttünk már rég elment, és most valami idős vörös hajú nő próbálta szerintem még magával is elhitetni, hogy van hangja. Hátramentem a biliárd asztalokhoz, ahol megláttam a két idiótát. 

- És egy újabb gyönyörű gól!!! - üvöltött Dick két kezét a magasba emelve.

- Francokat! Csalsz, valld be te görény! - állt fel az eddig valamiért guggoló Colin, aki nem látta, hogy Dick kézzel löki be a golyót. 

- Ez színtiszta tehetség barátom. Sajnos ebből csak az egyikünknek jutott. - dörgölte meg a körmeit a felsőjébe Dick miközben beszélt. Arra viszont nem számított, hogy Colin átmászik az asztalon és ráugrik. Mind a ketten a földön kötöttek ki és Col elkezdte fojtogatni a nevető Dicket. Láttam, hogy egy biztonsági elindul feléjük. 

- Hagyd csak. - állítottam meg a nagydarab férfit. - Majd én elintézem. - mosolyogtam biztatóan. Erre csak vállat vont és elindult vissza a színpad széléhez. 

- Colin! Dick! Fejezzétek be, megyünk! - léptem melléjük és mind a kettő vigyorogva nézett fel rám. 

- Igenis! - pattant fel Col és szalutált, majd Dick is követte a példáját. 

- Nyomás. - biccentettem a fejemmel az ajtó felé. Mind a ketten átkarolták a nyakamat és elindultunk a többiekhez.
- Nem láttátok valahol Blaket? - hirtelen megálltak és velük együtt én is.  Col hátulról átölelt míg Dick halál komoly fejjel elém állt és két tenyere közé fogta az arcom.
- Serah, neked nem Blake kell. Hidd el mi kétszeresen ki tudjuk elégíteni a vágyaidat. - sejthettem volna...
- Idióták. - és már mentem is tovább, amikor hátra néztem láttam, hogy mind a kettő vigyorog, erre csak a fejemet csóváltam, de én is mosolyogtam. A parkolóba már messziről hallottam Dave háborgását, ami mosolyra késztette a szám.
- A faszom ki van Elliottal, hogy mindig lelép és egy kocsiba kell nyomorognunk. - rúgott egyet a kocsigumiba. Elliott, Dave unokatestvére, aki előszeretettel cipelte az ágyába az akár nála kétszer idősebb nőket. Különös egy kis társaság voltunk mi az már biztos. Viszont mindig ott vagyunk egymásnak. Egy család vagyunk. Mindenkinek megvan a maga saját története. Teljes szívemből szeretem ezeket az embereket. És végre megláttam a család elveszett báránykáját, amint a parkoló lámpája alá ért és megállt. A szemem azonnal a kezében lévő lányra tapadt. A többiek még nem vették észre. Blake a fejével intett, hogy menjek oda. Szó nélkül odasiettem.
- Ő meg ki? - kérdeztem miközben elindultunk egy padhoz. A lány keze csupa vér volt és valami karcolva volt a csuklójára, de a sok vértől nem tudtam kivenni. - Ugye nem? - kérdeztem félve.
- Csak alszik. - fektette le óvatosan a padra. Észre se vettem, hogy eddig visszatartottam a levegőt.
- Mi történt? - kérdeztem továbbra sem véve le a szemem az alvó lányról.
- A parkban találtam. - válaszolta röviden. - Hozok vizes ruhát a kezére. - indult volna el, de meg fogtam a karját.
- Ne mondj semmit róla többieknek. Én sem örülnék neki, ha ilyen állapotban látnának. - csak bólintott és már el is tűnt.
Szegény lány. Leguggoltam elé és kisöpörtem a szeméből egy hajtincset. Véres keze lelógott a padról. Jobban megnéztem és mintha valami írás lett volna a bőrébe karcolva. Tenyeremmel letöröltem a vért a karjáról és a karcolásokból tisztán ki tudtam olvasni. "Kapcsold ki"