9. Hosszú az út hazáig...

"Abból amit teszel, 
Abból amit látsz,
Tudom, ha kísértelek,
Te is kísértesz engem..."

(Beyonce)

Blake Zemon

Ki kellett szellőztetnem a fejem a történtek után. Miután bezártam magam után az ajtót, csak bámultam magam elé, aztán meghallottam, ahogy halkan felzokog. Kezem ökölbe szorult a combon mellett, legszívesebben szétvertem volna az első dolgot, ami a szemem elé kerül. Olyasmit láttam az előbb Darcy szemében, amit soha nem szerettem, volna senkiében látni. Félelmet.
És most ez. Bár lennék, annyira jó ember, hogy most azonnal visszamenjek és megvigasztaljam....de nem vagyok az.
Annyira feldühített, amit kérdezett, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni, pedig csak egy ártatlan kérdés volt.
- Minden oké Blake? - lenéztem és láttam, hogy Serah tart felém.
- A-aha én csak épp...- idegesen babráltam a kezemben lévő kulcsot.
- Mész valahova? - lépett mellém. - Szólni akartam, hogy moziba megyünk. Jössz ugye?
- Nem hiszem.
- Kár pedig állítólag jó film. Darcy-t is próbáltam már vagy ezerszer hívni, de nem veszi fel a telefont. - mondja idegesen. - Remélem nincs semmi baja.
- Biztos elfoglalt. Vizsgák meg ilyenek. - motyogom és kerülöm a tekintetét.
- Mondasz valamit. Na jó, akkor ha nem jössz mi mentünk! Majd jövünk. Szia.
- Szia. - nekem is el kell tűnnöm egy időre. Lemegyek és beszállok az autóba és elhajtok.

Darcy Bloom

- Nem hiszem el, hogy az a rohadék képes volt bezárni! - motyogom magamban. Már órák óta csak fel alá járkálok és próbálok kiutat találni ebből a börtönből.
Minek hozott ide? Azért, hogy aztán, a fejemhez vághassa, hogy megbánta? Nincs semmi értelme! Idióta seggfej!
A szobájába voltam és a gardróbba kutattam pótkulcs után.
- Csak érjen haza a szart is kiverem abból az öntelt baromból.
- Gondolom az én lennék. - majdnem szívrohamot kapok, amikor meghallom a hangot mögülem és beverem a fejem az egyik polcba. Baszki. Egyik kezemet a fejemre szorítva sétálok el mellette, a kijárat felé.
- Mégis hová mész? - kérdi dühösen. Még ő van felháborodva? Nem válaszolok csak megyek tovább. Pár lépés után megérzem a kezét a vállamon, és megállít. - Kérdeztem valamit. - ja én is csak kérdeztem valamit... gondoltam magamban, aztán felé fordultam.
- Nem maradok itt. Úgyhogy ne félj nem kell megbánnod semmit. - elrántottam a vállam és a kabátomért nyúltam. Ahogy fogtam volna meg a kilincset átnyúlt felettem és rátenyerelt az ajtóra.
- Azt hittem ezt már megbeszéltük! - kiabál.
- Nem ezt csak egyedül beszélted meg magaddal! - kiabálok vissza. Nem érdekelt, hogy a többiek meghallják, most legszívesebben belevágtam volna a fejét az ajtóba. - Engedj ki! Nem vagyok a tulajdonod, nem mondhatod meg mit csináljak! - már lendítettem volna a térdem, hogy tökön rúgjam, de észre vette mit akarok csinálni és arrébb ugrott. Egy gyors mozdulattal bezárta az ajtót és a kulcsot meglengette előttem.
- Azonnal add ide! - vigyorogva hátrál, elhúzza a csípőjétől a melegítőjének és az alsónadrágjának a gumiját, majd beleejti a kulcsot.
- Gyere bébi, ha kell vedd el. - az az aljas rohadék! Teljes erőmmel üvöltve szaladtam neki, de sikerült talpon maradnia és lefognia. Gyenge próbálkozásaimat, amikkel próbáltam valami kárt tenni benne, nevetve, védte ki, míg én már kezdtem fáradni. Jó elegem volt! Sarkon fordultam egy szó nélkül betrappoltam a szobájába. Felmásztam az ágyra és felhúzott térdeimre támasztottam a fejem.
- Na mi van feladtad? - dőlt neki az ajtófélfának és onnan figyelt. Nem válaszoltam.
- Nem szólsz hozzám? - a szemem sarkából láttam, hogy beljebb jön. -  Nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyerekes Darcy? - továbbra sem válaszoltam csak bámultam magam elé.
- Hát jó, akkor a saját módszereimmel kell, hogy szóra bírjalak. - egy pillanattal később már az ágy végében volt feltérdelt rá, megragadta az egyik bokám és kirántotta a fejem alól. Hanyatt feküdtem az ágyon és mozdulatlanul néztem, ahogy felém mászik. Vigyorogva néz le rám, az egyik kezét felhozza az arcomhoz és elsimít egy kósza tincset. Szemem kikerekedik, amikor arca egyre közelebb kerül az enyémhez, most már a sokktól nem tudok megmozdulni és reagálni, csak lehunyom a szemem, de a szám helyett a nyakamon érzem meg meleg leheletét. A hideg futkos a hátamon és akaratomon kívül gyorsabban kezdem szedni a levegőt. Puha ajkai a nyakamat érintik, és ezzel egy időben kinyílnak a szemeim és egy nyögés hagyja el a torkom. Csak játszik! Ne feledd! Mondtam magamnak, bár az agyam teljesen eltompult. Egyik kezét becsúsztatta a pólóm alá és hatalmas kezével végig simított a hasamon egészen a mellemig, amit most nem fedett melltartó, mivel még mindig a tőle kapott "pizsamába" voltam. A mellem pont belefért a tenyerébe és most, azokat markolászta. Erősen ziháltam, miközben ujjaimat a hajába fúrtam és meghúztam, most rajta volt a sor, hogy mélyen rekedtesen felnyögjön. Fogát végighúzta a kulcscsontomon, amibe egész testem beleremegett.
- Blake...- suttogtam, mire ő felkapta a fejét és levigyorgott rám.
- Nyertem. - először nem értettem mire gondol, de aztán tudatosult bennem ennek az egésznek az előzménye.
- Te rohadék. - szűrtem ki a szavakat a fogaimon keresztül és lelöktem magamról, már indultam volna el, de megfogta a kezemet és vissza rántott.
- Hé, most meg mi a baj. Nekem nagyon tetszik ez a játék. - vigyorgott. - És ahogy észre vettem neked is.
- Engedj el. Haza megyek. - egyből ráfagyott az arcára a vigyor és erősebben fogta a kezem.
- Blake, van egy kis mosó....- lépett be a semmiből Serah a szobába. - porod..? - fejezte be a mondatot elkerekedett szemekkel. - Hát itt meg mi folyik? - tette karba a kezét, úgy nézett ki mint egy épp a gyerekeit leszidni készülő anyuka.
Az arcom láng vörösre pirult és próbáltam Serha tekintetét kerülni.
- Darcy hozzánk költözik. - szólalt meg végül Blake.