10. Miért nem hagy már végre békén?

Mikor levert vagyok, és a szívem megviselt,

Mikor a bajok jönnek és a szívem túlterhelt,

Akkor nyugodt vagyok és csendben várok,

Míg te jössz és leülsz egy kicsit velem.

Már két hete lakom Serah-val. Hosszú idő óta ezek voltak a legnyugodtabb napjaim. Dave egyből belement, hogy ide költözzek, de ez azzal járt, hogy munkát kellett vállalnom, hogy tudjam, fizetni a lakásbért. Dave azt mondta, hogy erre semmi szükség, mert ezt - idézem- " úgy is az az utolsó szarházi fizeti" de nem érdekel, nem akarok ingyenélő lenni. Úgyhogy most délutánonként egy könyvesboltban vagyok takarító. Jobb mint a semmi. Blake ragaszkodik hozzá, hogy minden nap, ő vigyen és hozzon a munkából, aminek örülök is.
Annyival jobb itt mint otthon, de még mindig rettegek attól, hogy Matt rám talál...Már hozzászoktam, ahhoz, hogy itt élek, nem érzem azt, hogy kívülálló vagyok, bár tudom, hogy az vagyok hisz belecsöppentem egy már összeszokott társaság kellős közepébe, de ezek az emberek, éreztetik velem, hogy létezem a számukra. Na jó talán Rose kivételével. Vele szerintem sose fogok jól kijönni.
Ma szombat van úgyhogy se suli, se munka. Viszont ebben a házban mindig zajlik az élet szóval most sem pihenek.
- Baszki Elliott! Ez rohadt forró! - felkaptam a fejem, amikor meghallottam Dick fájdalmas kiáltását.
- Minek kalimpálsz?
- Mit csináltok srácok? - felálltam a kanapéról és elkezdtem őket keresni.
- Ez a gyökér rám öntötte a teáját. - a konyhában álltak Elliott kezében még mindig ott volt a bögre, Dick pedig már csak egy szál alsónadrágban virított.
- Gratulálok. - nevettem a két bénán.
- Kapok rá puszit? - kérdezte kiskutyaszemekkel Dick miközben a kissé piros foltra mutatott a lábán.
- Szerintem ez úgy fer, ha attól kapsz, aki okozta. - Dick undorodó képpel nézett rá Elliottra, amitől megint rám tört a nevethetnék.
- Hali srácok, hoztunk kaját! - jött be  ugrándozva Serah, őt követte Blake és Rose.
- Hát itt meg mi folyik? - kérdezte Blake, amikor meglátta Dicket.
- Pornófilmet szerettünk volna forgatni. Szeretnél csatlakozni? - kacsintott rá Ell.
- Inkább kihagyom. - tekintete az enyémre tévedt és halványan elmosolyodott, amire nekem is ugyan ez volt a válaszom. Mindenki leült az asztal köré és, amit talált a szatyrokba azt reggelizte.
- A többiek merre vannak? - tudakolta meg Serah.
- Dave autószerelőnél. Azt mondta dél körül itthon lesz. - mondta Blake két harapás közt.
- Kieth? - kérdezte Serah Rose-tól, aki még csak fel sem nézett rá csak válaszolt.
- Szülők.
- Colin randin van. - mondta vigyorogva Dick. Nocsak a kis kaszanova. Vajon milyen lehet a lány?
Reggeli után a társaság szétszóródott. Mindenki ment a maga dolgára. A kajálások általában mindig együtt zajlanak. Serah-val úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vásárolni, amíg még be nem zárnak az üzletek. Már mind kettőnkre ráfért egy kis shoppingolás.

***

Már teljesen tönkre ment a lábam a sok sétától, de Serah még mindig csak úgy szalad egyik boltól a másikba. Ez a csaj sosem fárad el. Én már feladtam és a táskával a kezembe leültem az egyik padra, hogy megvárjam a túlpörgött barátnőmet. Eléggé hideg van, úgyhogy remélem siet. Az égők még mindig fent vannak pedig már 2 hónapja volt karácsony, de mivel hó az még van az üzletvezetők biztos úgy gondolták még fent hagyják.
A telefonon játszom szókeresőt, amikor jön egy üzenetem. Ha megint Elliott az megfojtom! Rászokott arra, hogy alsógatyás képeket küldözget nekem... ja és kéri, hogy válaszoljak hasonló képpen. Idióta. De ez most nem ő. És ebben a pillanatban azt kívánom, bár ő lett volna. A szívem a torkomban dobog, amikor meglátom ki üzent és remegő kézzel megnyitom az üzenetet.

Vásárolgatunk Hugi? :)

Azonnal felkapom a fejem és az utcát kezdem figyelni. Itt van valahol. Vajon követett? Felállok, megfogom a cuccokat és elindulok, hogy megkeressem Seraht. Megugrok, amikor a telefonom egy újabb üzenetet jelez. Hagyj már békén a kurva életbe!

Hova ez a nagy sietség? Csak nem be akarsz mutatni a kis vörös barátnődnek?  

Te csak azt hiszed te utolsó szarházi! Megnyomom a Serah neve mellett lévő hívásgombot, de csak az üzenetrögzítője kapcsol be. 

- Ne már Ser. - motyogom és hagyok neki egy üzenetet. Bepánikolok, amikor elkezd csörögni a telefonom, de nem Serah az. 

Komolyan azt hiszed, hogy csak úgy elszökhetsz? Ennyire ne legyél naiv Darcy. Ők sem szeretnek, ahogy senki más sem, csak sajnálatból fogadtak maguk közé.

Miért nem találom már Seraht? Már egy csomó üzletbe benéztem, de egyikben sem volt. Egyre idegesebb leszek. Félek. Tudom, hogy követ.

Darcy, adok választási lehetőséget. Vagy most azonnal haza jössz önszántadból....vagy én rángatlak haza a hajadnál fogva, de hidd el abban neked nem lesz semmi köszönet.

 Könnyek kezdik marni a szemem, és kétségbeesetten keresem a segítséget. Alig látom a telefon kijelzőjét és a kezeim bénák, de végre megtalálom a nevet, amit kerestem.

- Darc? - szól bele mély megnyugtató hangon.

- Blake, kérlek segíts! - zokogok, de egy pillanatra sem állok, meg és szemem folyamatosan a sötét sikátorokon van. Néha- néha nekiütközöm az embereknek, de arra sem vagyok képes, hogy elnézést kérjek.

- Mi történt Darcy? - hallom az aggódást a hangjában. - A testvéred?- tudja, hisz miatta kísérget engem a munkahelyemre.

- Igen. - szipogom és közben a szemeimből dörgölöm a könnyeket. 

- Bántott? Hol vagy? 

- Nem, az üzletsornál a Gramar street-en. Serah is velem volt, de szétváltunk és nem veszi, fel a telefont. 

- Nem lesz semmi baj, már úton vagyok. 

- Blake annyira félek. - suttogom. 

- Menj be egy üzletbe búj el valahol. Mosdóba vagy próbafülkébe és maradj ott, amíg érted megyek rendben? 

- Utánam fog jönni. Tudja hol vagyok. Követ, de nem látom. - hátra nézek, hátha észre veszem, de csak egy csapat gimnazista jön mögöttem és pár idősebb nő. 

- Pár perc múlva ott vagyok...takarodj már előlem te nyomorult! - kiabál, amitől összerezzenek, de a dudaszóból rájövök, hogy nem nekem mondja. 

- Siess kérlek. 

- Megyek bébi, nem lesz baj. - mondja elszoruló torokkal, majd leteszi. Próbálom megint Serah-t hívni, de még mindig semmi. Csörög a telefon és automatikusan felveszem és a fülemhez emelem a készüléket. 

- Blake? 

- Nem, nem Blake. - gúnyolódik. - Már hívtuk is a felmentősereget? - nevet bele a telefonba. 

- Sajnos nem lesz elég ideje megmenteni hugi. Fordulj meg. 

Lassan leengedem a telefont és hátrafordulok. Körülbelül egy méterre áll tőlem és egy undorító vigyor ül az arcán. Gondolkodás nélkül elkezdek szaladni, és már majdnem beérek egy étterembe, amikor elkapja csuklómat és visszaránt. 

- Hova olyan sietősen Darcy? - suttogja a fülembe. Ujjait belemélyeszti a csuklómba.

- Segí...- próbálkozom kiabálni, de egy ütéssel a hátamon elintézi, hogy belém szoruljon a levegő. 

- Nem lesz itt semmiféle segítség drága testvérem, most szépen haza megyünk bármiféle jelenet nélkül. Megértetted?

Elkezd rángatni visszafelé a parkolókhoz, amikor megszólal a telefonom. Matt kiveszi a zsebemből és megnézi ki az.

- Hm a barátnőd az. Serah. Egyszer áthívhatnád, szívesen megismerném. - vigyorodik el undorítóan, de amíg beszélt meglazult a szorítása és ez elég volt arra, hogy kirántsam a kezem behúzzak neki egy nagyot. Az orrát érte az ütés, amitől hátracsuklott a feje, de szerintem ez nekem még mindig jobban fájt mint neki. Nem vártam meg míg feleszmél hanem, ahogy tudtam futásnak eredtem. A cuccok kiestek a kezemből, de nem érdekelt mert csak lassítottak. Hirtelen azt sem tudtam merre menjek, hallottam, ahogy utánam üvölt, de nem néztem hátra csak az érdekelt, hogy elmeneküljek előle. 

A szívem egy hatalmasat dobbant, amikor megpillantottam Blake kutató tekintetét az egyik utca lámpa alatt. Szedtem a lábaim, hogy oda érjek hozzá, pár pillanat múlva ő is észre vett és megindult felém. 

- Blake. - amikor oda értem megragadta a karom és szorosan magához ölelt. Hangosan belezokogtam a mellkasába, miközben ő a hátamat és a hajamat simogatta, hogy megnyugtasson. 

- Csss. Itt vagyok. Minden oké. 

- Elkapott. Haza akar vinni. Azt mondta ha önszántamból hazamegyek nem fog bántani én...én inkább haza megyek...
- Arról ne is álmodj! Szólok a rendőrségnek. Ez egy elmebeteg.
- Ne kérlek...bármennyire is utálom, ő a testvérem Blake. - a homlokán ráncok keletkeztek, amíg beszéltem hozzá. - Komolyan mondom, kérlek ne szólj a rendőrségnek. Ígérd meg! - láttam az arcán, hogy nagyon nem tetszik neki az ötlet, de nem küldheti börtönbe a bátyámat, bármennyire is megérdemelné. - Blake?
- Jó rendben. Megígérem. - egyezik bele és érzem, ahogy karjai erősebben szorítanak. - De ha még egyszer hozzád ér, akár egy ujjal is! Én magam fogom megölni. - nem válaszoltam, csak elindultunk a parkolóba. Blake továbbra is fürkésző tekintettel figyelte az üzletsort hátha meglátja valahol Mattet, de már szerintem rég máshol jár.
- Várj, Serah! - állok meg hirtelen mert eszembe jutott, hogy a barátnőm még mindig valahol itt bolyong és nem hagyhatjuk itt.
- Találkoztam vele út közbe. A kocsiban vár. - megpróbálom a maradék könnycseppeket is eltüntetni a szemből bár szerintem Ser így is észre fogja venni.

Miután haza értünk azt mondtam Serah-nak, hogy fáj a fejem és bezárkóztam a szobámba. Az alvást elfelejthettem mivel az agyam egyfolytában Matt-en kattogott. Miért nem hagy már végre békén? Az órák csigalassúsággal teltek, és én még mindig nem aludtam, benyomtam a telefonom és, ahogy megláttam mennyi az idő felnyögtem és a párnába fúrtam a fejem. Nem bírok tovább itt feküdni, már rosszul vagyok a saját gondolataimtól. Felkeltem és minél halkabban nehogy felkeltsem Ser-t kiosontam. Főztem magamnak egy teát felhúztam a sapkám és a kabátom belebújtam a csizmámba majd elindultam fel a tetőre. Ahogy kiléptem a hideg levegő belemart az arcomba, mély levegőt vettem és néztem az utcalámpák fényeit.
- Szép nem? - majdnem kiesett a kezemből a bögre, amikor meghallottam Blake hangját nem messze tőlem. A tetőn ki voltak rakva kerti bútorok Blake az egyik kipárnázott széken ült és cigizett. Oda sétáltam mellé és leültem.
- Te sem bírsz aludni? - kérdeztem és odanyújtotta felé a bögrémet. Egy édes mosoly kíséretében elvette, miközben elnyomta a cigarettáját az asztalon lévő hamutálba és kortyolt egyet.
- Nem igazán. Sosem voltam jó alvó. - mondta és vissza adta a teát. - És veled mi a helyzet?
- Egyszerűen csak nem jön az álom a szememre. Gondoltam feljövök ide egy kicsit. - Blake egy újabb cigire gyújtott rá. Lenéztem a még mindig gőzölgő teára a kezembe. - Köszönöm, hogy ma értem jöttél. Nem tudom mivel hálálhatnám meg. - néztem a szemébe, amibe ördögi fény gyulladt.
- Csak menj be a szobámba dobj le magadról mindent és feküdj le az ágyamra, bébi. - fújta ki a füstöt és egy perverz vigyor terült szét a száján.
- Pöcsfej! - nyújtottam rá a nyelvem és elnevettem magam, ő is követte a példámat.
- Blake?
- Igen?
- Mesélsz nekem az ez előtti életedről? - halk volt a hangom nem voltam benne biztos, hogy nem e egy érzékeny pontjára tapintok ezzel a kéréssel.
Egy ideig csak bámult le a csendes utcákra, aztán egy nagyot szívott a cigarettából és megszólalt.
- Mire vagy kíváncsi? - nézett mélyen a szemembe és már megbántam, hogy megkérdeztem.
- Például vannak testvéreid? - itt egy pillanatra összerándult, mintha megütöttem volna, vagy fájdalma lenne, aztán rám se nézve válaszolt.
- Van egy nővérem, Grace. Nemrég férjhez ment és van már egy kislánya, Molly. Aranyos kis kölyök, csak folyton az emberek haját húzgálja.
- Édes lehet. - mosolyodtam el a gondolatra, ahogy Blake haját tépi a biztosan tündérien szép kislány. -  Gyakran látogatod őket?
- Áh nagyon ritkán találkozom velük, Connecticutba élnek egy kisvárosban.
- Ohh. Biztos nagyon hiányozhatnak.
- Ja. De sokat beszélünk telefonon. - mosolygott rám.
- A szüleid milyenek? - egy gúnyos mosoly húzódott a szája szélén, amitől megborzongtam. Nagyon nem tetszett ez a mosoly.
- Az anyám ügyvéd, apámnak meg van egy autószerelő műhelye. Mindig is éreztették velünk, hogy szeretnek minket, kissé még el is kényeztettek minket, de azért szigorúak is tudtak lenni ha épp arról volt szó. Összességében szinte tökéletes családnak mondhattuk magunkat, amíg tönkre nem tettem az egész életüket. - elkerekedett a szemem. Ezt meg, hogy érthette?  - Aztán elköltöztem és azóta nem láttam őket. Ennek lassan már 4 éve. - szóhoz sem jutottam. Biztos, hogy akarom tudni mi történ?
Hirtelen felállt és elindult az ajtó irányába.
- Elmegyek aludni, holnap találkozunk. - mondta rekedtes hangon és még csak rám se nézett. Azt se tudtam mit cselekszem utána siettem és mielőtt belépett volna az ajtón  elkaptam a kezét és visszahúztam.
- Blake várj. - hirtelen megfordult és kirántott a kezét az enyém közül.
- Mit akarsz!? - üvöltött, amitől összerezzentem. - Hogy eldalolásszam az egész elcseszett életemet? A múltam egy rakás szar Darcy.
- Tudod Blake az enyém sem épp egy tündérmese, teli egyszarvúkkal te még is tudsz mindent ez nem fair!
- Leszarom, hogy mi fair és mi nem! - már megint indult volna, de ismét utána kaptam most is mint az előbb kirántotta a kezét, de utána rögtön elkapta mind két kezével a tarkómat és durván magához rántott és keményen megcsókolt. Erőszakos és kétségbeesett volt ez a csók bár tudtam, hogy csak el akarja terelni a témát arról mi történt 4 éve, mégis viszonoztam a csókot. Az egyik kezét lecsúsztatta a derekamra és közelebb húzott magához. Készségesen hozzásimultam és belevesztem ebbe a cigifüsttel áztatott mégis édes csókba. Csalódottnak éreztem magam, amikor elhúzódott. Sötét szemei az enyémbe fúródtak, és az ajkain egy elégedett mosoly húzódott.
- Szép álmokat Darcy. - azzal elsétált.